Mindenek előtt a tanulmány kijelenti, hogy mind Svédország, mind Finnország rendkívül fejlett hadiparral és hadsereggel rendelkezik, és azt, hogy stratégiai szempontból a két ország lyukat töm be a NATO Oroszországgal szembeni frontvonalában, miközben lehetővé teszi a szövetség számára, hogy erőt vetítsen ki a balti térségbe.

Az előzmények

NATO állam- és kormányfői a tavaly júniusi madridi csúcstalálkozón küldtek meghívást a két skandináv országnak. A csatlakozási egyezményt a tárgyalások végeztével, július 5-én írták alá. Az egyezményt ezt követően az összes szövetségesnek a saját nemzeti eljárásainak megfelelően ratifikálnia kell. A 30 NATO tagállam közül 28 már mindkét ország esetében jóváhagyta az okiratot. A két fennmaradó szövetséges Magyarország és Törökország.

A csatlakozási folyamat több lépésből áll: a tagállamok tárgyalásokat kezdeményeznek a tagjelölt országgal, amely ezután a szükséges reformok és jogharmonizációs lépések végrehajtásáról egy ütemtervet készít. Ezt követően a jelentkezést a tagállamok nemzetgyűlései ratifikálják, majd a tagjelölt országok is. Az eljárást a meghívottak csatlakozási okiratainak az Egyesült Államok Külügyminisztériumánál történő letétbe helyezése zárja, ezután válnak hivatalosan is NATO tagokká.

A magyar országgyűlés a finn csatlakozási egyezményt március 27-én ratifikálta. Törökország a következő egy-két hétben fogja elfogadni a szerződést.

Biztonság és geopolitikai szempontok 

Bár a NATO vezetése a „tárt kapuk” politikáját alkalmazza, Finnország és Svédország csatlakozásának elbírálásakor mérlegelni kell, hogy a védelmi szervezetbe való felvételük szolgálja, vagy hátráltatja az európai biztonság és béke szavatolását. Bár a két ország jelentkezésének elfogadásával a NATO tagállamok és Oroszország közös szárazföldi határszakaszának hossza több mint duplájára nő – 1215 kilométerről 2555 kilométerre – a geopolitikai jelentőségük, haderejük és védelmi iparuk révén a védelmi szervezet erős és jelentős szövetségesekkel gyarapszik. Eddig Oroszország Norvégia, Észtország és Lettország keleti részén, illetve a balti-tengeri kikötőváros, Kalinyingrád révén Lengyelországgal és Litvániával osztozott szárazföldi határszakaszon NATO tagállammal.

Az utóbbi időben a fenyegető és sokszor a valóságtól elrugaszkodott nyilatkozatairól hírhedt volt orosz elnök és miniszterelnök, Dimitrij Medvegyev tavaly júliusban a határvidéken tett látogatásakor kijelentette; „Finnország és Svédország döntése a NATO-csatlakozásról súlyos hiba, amelyre Oroszország arányos választ fog adni”. Korábbi nyilatkozatai alapján ez akár nukleáris fegyverek határhoz közeli elhelyezését is jelentheti.

Az 1340 kilométer hosszú finn határszakasz Szentpétervártól, a második legnépesebb orosz és a harmadik legnépesebb európai várostól a Murmanszk melletti partvidékig terjed. A térség orosz védelmi erői jelenleg rotációban az ukrajnai fronton is teljesítenek szolgálatot, ezért Oroszország szempontjából a NATO tagállamokkal való határszakasz bővülése komoly védelmi/logisztikai problémákat eredményezhet. Az ukrajnai háború rávilágított az orosz haderő tényleges állapotára, így a térség megerősített védelme nehézséget jelenthet Moszkva számára. Finnország tavaly jelentette be, hogy az eddigi – csupán az állatállomány átkelését megakadályozó – fa kerítés helyére új válaszfalat építenek, mivel a részleges orosz tartalékos-mozgósítás óta jelentősen megnőtt az illegális határátkelők száma. A főleg erdő borította országhatár 130/260 kilométeres szakaszán építenek kerítést. A 380 millió euró összköltségű projekt megvalósítása várhatóan 3-4 évet fog igénybe venni.

Finnország geopolitikai jelentőségét növeli, hogy az orosz határszakaszának északi részétől keletre található a Kola-félsziget, amely az egyetlen egész évben járható útvonalat biztosítja Oroszországnak az Atlanti-óceánra. Emellett a félsziget kikötői a fő telephelye az északi orosz hadiflottának és a legtöbb interkontinentális ballisztikus rakétát hordozó orosz tengeralattjárónak. Továbbá számos nukleáris fegyvert is ezen a területen állomásoztatnak.

Bár Svédország Finnországgal ellentétben nem rendelkezik közvetlen szárazföldi határral Oroszországgal, az önálló megyét alkotó Gotland sziget az Oroszországot az exklávéjával, Kalinyingráddal összekötő tengeri útvonal mentén helyezkedik el. Elkerülése az orosz hajók számára nem lehetséges, mivel azzal a balti államok felségvizeire tévedne. A sziget geopolitikai jelentősége meghaladja a gazdasági és lakossági súlyát, mivel az exklávéban állomásozik Oroszország balti-tengeri hadiflottája, illetve az ukrajnai háborút megelőzően az orosz tengeri kereskedelmi forgalom 60 százaléka haladt keresztül a régión. Az ukrajnai inváziót követően szinte az összes európai állam gazdasági szankciókat vezetett be Oroszországgal szemben. Ennek következtében az elmúlt bő egy évben a támadó féllel a Balti-tengeren folytatott kereskedelmi forgalom a töredékére esett vissza.

Új földrajz: itt a NATO-tó

Rose Gottemoeller, a NATO korábbi főtitkár-helyettese szerint jelentős vereség Oroszország számára, hogy a Balti-tengert „NATO-tóvá” alakították. Jens Stoltenberg, a jelenlegi főtitkár véleménye szerint a védelmi szervezet bővítése erőteljes üzenetet küld, hogy az agresszió nem kifizetődő.

Oroszország ukrajnai inváziója a két védelmi szervezet (a NATO és a főleg volt szovjet tagköztársaságokat magában foglaló KBSZSZ, vagyis Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezete) kapcsolatát már olyan mértékben megrongálta, hogy a NATO tagállamok skandináv bővítése további negatív hatásokkal nem jár. Ezzel szemben a két ország geopolitikai jelentősége miatt a NATO stratégiailag fontos területek felett szerzi meg az ellenőrzést.

Summázat

Finnország és Svédország NATO-s csatlakozásával a védelmi szervezet nem csak két fejlett és erős hadsereggel és védelmi iparral rendelkező országgal bővül, hanem a geopolitikai jelentőségük miatt a Balti-tenger stabilitása is fokozódik. 

Kép: Oeconomus, készítette Horváth Sebestyén

Bár a NATO tagállamok Oroszországgal közös szárazföldi határszakaszának hosszával párhuzamosan a kelet-európai fenyegetettség is a bővülés keretében több mint duplájára nő, azonban az ukrajnai invázió már egyébként is végérvényesen egymással szembe állította az utóbbi három évtizedben viszonylagos békés együttélésre képes feleket.