Business Talks '24

Üzleti konferencia

Ne maradjon le az év
üzleti konferenciájáról!

Szerezze be
jegyét most.

Az uniós bíróság ítéletében megállapította, a haszonélvezeti jogok megszüntetése az Európai Unió Alapjogi Chartája értelmében vett tulajdontól való megfosztásnak minősül.

Az ügy előzménye, hogy 2013-ban Magyarország olyan szabályozást fogadott el, amelynek értelmében a területén fekvő mezőgazdasági területeken a haszonélvezeti jogok kizárólag az érintett föld tulajdonosának közeli hozzátartozója javára alapítható vagy tartható fenn. A szabályozás különösen a más tagállambeli állampolgárok helyzetét érintette és előírta, hogy a jogi személyek vagy a tulajdonossal ilyen rokoni kapcsolatban nem álló természetes személyek javára alapított haszonélvezeti jogok 2014. május 1-jén megszűnnek.

2018 márciusában az uniós bíróság a szabályozást a tőke szabad mozgásának nem igazolt korlátozásának minősítette. A kötelezettség megállapítása iránti jelen eljárásban az Európai Bizottság annak megállapítását kérte a Bíróságtól, hogy Magyarország azáltal, hogy előírta a tulajdonossal közeli hozzátartozói viszonyban nem álló személyek javára alapított haszonélvezeti jogok megszüntetését, nem teljesítette a tőke szabad mozgásának elvéből és az Európai Unió Alapjogi Chartájának a tulajdonhoz való jogra vonatkozó 17. cikkéből eredő kötelezettségeit.

Elbukott a kormány érvelése

A keddi ítéletében az Európai Bíróság megállapítja, hogy mivel a vitatott megszüntetés a más tagállambeli állampolgárok javára közvetlenül vagy közvetetten (valamely jogi személy révén) fennálló haszonélvezeti jogokat érinti, az a tőke szabad mozgása elvének korlátozásának minősül, melyet a jelen ügyben az arányosság elvének megfelelően nem igazolhat az a tény, hogy Magyarország a mezőgazdasági területeket az azokat megművelő személyek számára kívánja fenntartani és meg kívánja akadályozni e területek spekulatív célú megszerzését, sem a magyar jogalkotó azon feltételezett szándéka, hogy szankcionálja a devizagazdálkodásra és a
mezőgazdasági területek megszerzésére vonatkozó nemzeti szabályozás megsértését, melyet állítólagosan a haszonélvezeti jogok külföldi megszerzői követtek el.

Az Európai Bíróság hangsúlyozza, hogy amikor valamely tagállam egy vagy több alapszabadság nemzeti szabályozás általi korlátozásának igazolására törekszik, e szabályozás uniós joggal való összeegyeztethetőségét mind a Szerződésben és a Bíróság ítélkezési gyakorlatában az említett alapszabadság korlátozásának igazolására előírt kivételekre, mind a Charta által biztosított alapvető jogokra tekintettel kell megvizsgálni. Ezen alapvető jogokat az uniós jog által szabályozott valamennyi tényállásra alkalmazni kell, így akkor is, amikor valamely tagállam a fent hivatkozott alapvető szabadságok korlátozásának általános tilalma alóli kivételt
kíván érvényesíteni.

Magyarország alapelveket sértett

A fentiek tekintetében az uniós bíróság megállapította, hogy a haszonélvezeti jogok vitatott szabályozás általi megszüntetése a Charta értelmében vett tulajdontól való megfosztásnak minősül. Ezzel kapcsolatban az Európai Bíróság megjegyzi: noha a Charta lehetővé teszi a közérdeken alapuló ilyen megfosztást a törvényben meghatározott esetekben és feltételekkel, valamint az ezáltal elszenvedett veszteségekért kellő időben fizetett méltányos összegű kártalanítás mellett, a haszonélvezeti jogok szóban forgó megszüntetése nem felel meg e feltételeknek.

Bár a Magyarország által felhozott igazolások főszabály szerint ilyen közérdeknek minősülhetnek, úgy tűnik, hogy az érintett korlátozás valójában nem az e tagállam által hivatkozott célkitűzéseket követi és nem felel meg az arányosság követelményének sem - olvasható a testület közleményében. Ráadásul a vitatott szabályozás semmiféle rendelkezést nem tartalmaz a haszonélvezeti jogaiktól így megfosztott jogosultak kártalanítását illetően.

Következésképpen a vitatott szabályozásban előírt tulajdontól való megfosztást nem igazolja közérdekű célkitűzés, és ahhoz nem kapcsolódik kellő időben fizetett méltányos összegű kártalanítást biztosító rendszer, ezért az sérti a Chartában előírt tulajdonhoz való jogot.

Ilyen körülmények között a Bíróság kimondja, hogy a vitatott szabályozás elfogadásával Magyarország nem teljesítette a tőke szabad mozgásának elvéből és a Chartának a tulajdonhoz való jogra vonatkozó rendelkezéséből eredő kötelezettségeit.

Az uniós jogból eredő kötelezettségeit nem teljesítő tagállam ellen irányuló kötelezettségszegési eljárást az Európai Bizottság vagy más tagállam indíthatja meg. Ha az Európai Bíróság megállapítja a kötelezettségszegést, az érintett tagállamnak a lehető leghamarabb teljesítenie kell az ítéletben foglaltakat. Amennyiben az Európai Bizottság úgy ítéli meg, hogy a tagállam nem teljesítette az ítéletben foglaltakat, újabb, pénzügyi szankciók kiszabására irányuló keresetet indíthat. Mindazonáltal, amennyiben a tagállam nem tett eleget a valamely irányelv átültetésére elfogadott intézkedései Bizottságnak történő bejelentésére vonatkozó kötelezettségének, a Bíróság a Bizottság indítványa alapján már az első ítéletben szankciókat alkalmazhat.