Miközben a nyugati világ országainak vezető politikusai a szép új világról prédikálnak potenciális szavazóiknak, valójában az elmúlt két évtizedben "ellazsálták" a befektetéseket, miközben a világon különböző okok miatt olcsó volt a pénz, amit erre költhettek volna. Ráadásul még csak a tudatában sincsenek mindennek – írja Martin Sandbu, a Financial Times publicistája.

Az 1970-s évektől kezdve 1989-ig a világ hét legfejlettebb országa (G7) közül hatban a GDP 22,6, illetve 24,8 százaléka között volt be befektetési ráta, azaz a GDP-ből befektetésekre fordított összeg aránya, az előbbi az USA, az utóbbi Németország adata volt. A G7 hetedik országa, Japán se lefelé lógott ki a sorból, hanem 35 százalékos aránnyal bőven fölfelé. A millennium után csak Kanada tartotta fenn ezt a magas arányt, alig engedve a korábbi 22,8 százalékból. A többi ország csak egy-egy évben érte el az akkori szintet.

Soha nem látott olcsó pénz

Az elmúlt húsz év soha nem látott olcsóságot hozott a finanszírozási piacon, először a pénzügyi buborék felfúvódásának köszönhetően, később a jegybankok szokatlan monetáris enyhítése nyomán, ám a világ fejlett országai nem használták ki ezt a lehetőséget. Ahogy Annie Lowrey gazdasági szakíró fogalmazott, egyszerűen elengedték az esélyt - idézte a brit üzleti lap szakírója kollégáját.

Franciaország és az USA két százalékponttal, Olaszország és Németország közel 4,5 százalékponttal költött kevesebbet GDP-jéből befektetésekre, az Egyesült Királyság hat, Japán tíz százalékkal maradt el az említett korábbi időszak mutatójától. A G7 országainak együttes éves GDP-je 45 ezer milliárd dollár, így ha ennek a hiánynak csak a felét pótolnák, akkor közel a felét összeadhatnák annak a négyezer milliárd dollárnyi zöldenergia-befektetésnek, amelyre az IEA (Nemzetközi Energiaügynökség) szerint szükség lenne ahhoz, hogy a világgazdaság szén-dioxid-kibocsátása 2050-re nettó nullára csökkenjen.

A társadalom infrastruktúrája

Ráadásul ez a hanyagság a közösségi befektetésekre is igaz. Az USA kormányának ilyen fejlesztésekre fordított összege csaknem kétharmadával esett a 2014-et megelőző évtizedben és a GDP fél százalékánál kötött ki. Az eurózónában ebben az évben negatív volt ez az összeg, miután az eurózóna adósságválságának finanszírozása felemésztette a forrásokat.

Egyesek szerint nincs ok aggodalomra. A kevesebb befektetés többet ért, hiszen nem vitték el a befektetett összeg jelentős részét a hitelkamatok. Emellett a mai gazdaságnak nem fizikai tőkére van elsősorban szüksége, hanem szellemi fejlődésre, amit nehéz számszerűsíteni, és ezen a téren, látva a technikai fejlődést nem teljesítettek rosszul a fejlett országok.

Ennek ugyanakkor ellentmond, hogy ha ránézünk – az egyebek mellett szénerőművekkel terhelt, évről évre több szén-dioxidot kibocsátó nyugati gazdaságokra –, akkor nyilvánvaló, hogy nem lehetünk elégedettek a látvánnyal.

Sok oka van az elengedett évtizedeknek

A befektetések elmaradásának több kisebb-nagyobb jelentőségi oka van.

  • Az egyik a fejlett világban a kereslet hiánya. A vállalatok nem fejlesztenek, ha úgy látják, hogy a termék vagy szolgáltatás, amit ennek eredményeként kínálnak, nem kell majd senkinek.
  • A másik a viszonylag olcsó munkaerő, sok cég inkább embereket vesz fel, ha azok bérét megtámogatják a kormányok és könnyű elbocsátani őket, mint hogy a mozdíthatatlan technológiába fektetne.

Az 2024 utáni éveket egészen 2021-ig jellemző olcsó energia is ellenérdekeltté tette a befektetőket a fejlesztésekben. Végül tisztán politikai ok a politikusok népszerűségi versenye. A befektetések arányának növelése a GDP felhasználásában azt jelenti, hogy a jövőre költjük a pénzt a jelen helyet, miközben a jó öreg osztogatás kézzel fogható előnyökkel jár a ma élőknek. A politikusok többsége az utóbbit választja.

Végleg elveszett lehetőség?

Az európai országok az orosz-ukrán háború hatására most bánják meg, hogy az alacsonyabb védelmi büdzsék formájában „elköltötték” a békeosztalékot, amit a hidegháború végével 1989 után kaptak.

Hamarosan hasonlóan ébredhetnek rá arra, hogy kihagyták az olcsó pénz kínálta lehetőséget azokra a fejlesztésekre, amelyek kevésbé sötétre festhették volna a klímaváltozás miatt elveszni látszó jövőt, mint amilyennek az az aszály miatt kiszáradt folyók medréből ma látszik - véli a Martin Sandbu.