A Gdanskban élő Mariának egyelőre fogalma sincs arról, hogyan szerzi meg a lakása téli fűtéséhez szükséges szenet, illetve, hogy mennyibe fog ez neki fájni – írja a Notes from Poland konkrét példát hozva sok millió lengyel nehéz helyzetére. Mint mondja, először kerül ilyen helyzetbe, egy évvel ezelőtt olcsóbb volt a szén és a nyár végére beszerezték a téli eltüzelni valót.

Maria 75 négyzetméteres lakásban él családjával. A téli fűtéshez több mázsa szénre lenne szükségük, ám most inkább vár még a vásárlással abban a reményben, hogy szeptemberre esnek az árak. A varsói kormány áprilisban tiltotta be az orosz szén importját, megelőzve az Európai Unió szankciós rendszere szerint augusztus 10-én életbe lépett korlátozást. Ausztráliából, az Egyesült Államokból és Kolumbiából próbálják pótolni a kiesett orosz forrást.

Helycserés támadás

Lengyelország az EU legnagyobb széntermelője és az egyik legfontosabb exportőre. A kivitt szenet az acélgyártásban hasznosítják. Ugyanakkor a hazai fűtési igényeket az elmúlt évig jelentős részben orosz importból származó szénnel oldották meg. Ahhoz, hogy a légszennyezést a lehető legkisebbre szorítsák le, illetve a leghatékonyabban égessék el a fűtőanyagot, minimális szennyezettségű és megfelelő daraboltságú szénre van szükség.

Ezt tudta az orosz szén, amit ezért nem lehet egyszerűen pótolni. A lengyel háztartások egy-egy fűtési idényben 8-10 millió tonna szenet égetnek el, ebből 3-5 millió származott keleti importból, Oroszországból és Kazahsztánból, amit vasúton szállítottak az országba – mondja Michal Smolen, az Instrat kutatóintézet energia- és klímaügyi részlegének vezetője.

A szakértő szerint hiába kezdtek importálni más forrásból szenet a háztartások fűtéséhez, 2-3 millió tonna hiány lesz a télen. Emellett lehetnek minőségi gondok is: az orosz szénben 30-40 százalék a nagyobb darabok aránya, ami a kolumbiaiban csak 10-15 százalék.

Próbálkozik a kormány

A téli szezon közeledtével a kormány először október végéig, majd a fűtési szezon lezárulásáig importhelyettesítő importra kötelezte az állami vállalatokat. Emellett tonnánként 996.60 złotyiban (85 ezer forint) garantált árplafont állapítottak meg, ami nagyjából a tavalyi árnak felel meg. Az értékesítők tonnánként maximum 750 złoty (64 ezer forint) állami árkiegészítésre számíthatnak. Miután azonban az ár tonnánként 3000 złotyra nőtt, vállalatok kihátráltak az üzletből.

Erre új lehetőségek után kezdtek kutatni minisztériumok szakértői, aminek eredményeként a kormány 3000 złoty (257 ezer forint) egyszeri támogatást ad a háztartásoknak. A bírálók persze rögtön megjegyezték, hogy nem a fűtés formáit kellene támogatni, mert az mindenkinek drágult, hanem rászorultsági alapon kellene osztani a pénzt az embereknek. Megszólaltak a környezetvédők is, akik az elmúlt évek levegőminőség-javító intézkedéseit siratják.

A kormány azzal reagált, hogy kiterjesztette a támogatásokat: a 3000 złotyt a pellettel fűtők kapják, 2000 jár az olajt használóknak, 1000 a fával tüzelőknek és 500 az LNG-t égetőknek. Egy felmérés szerint a lengyelek négyötöde támogatná, hogy az ország energiaigényeit minél nagyobb arányban alternatív forrásokból szolgálják ki, 44 százalékuk elfogadhatónak tartja a hazai szénkitermelés ideiglenes növelését.