A nagyhatalmak szeretnek azt csinálni, amit akarnak, és erre elég sok lehetőségük van. A közepes és kis országok a nagyok árnyékában keresnek menedéket ellenfeleikkel szemben, érdekeltek abban, hogy a világ országai betartsák szövetségesként vállalt kötelezettségeiket, hogy ne a nyers erő, hanem a jog uralma legyen a nemzetközi kapcsolatokat szabályzó közös nevező. Ezt alaposan meg kellene fontolnia Boris Johnson brit miniszterelnöknek is, amikor körvonalazza, mit ért kormánya a Global Britain fogalma alatt - véli Philip Stephens, a Financial Times (FT) publicistája.

Az Egyesült Királyság biztonsága és prosperitása nagyon nagy részben azon áll vagy bukik, hogy sikerül-e fenntartani a világban a jog uralmát és a liberális demokrácia elveinek tiszteletét. Hiába jelentős hatalom a szigetország, nincs annyi hadihajója, hogy egyedül érvényesítse az akaratát a világ politikai porondján. Abban érdekelt, hogy meggyőzze partnereit, érdemes tartaniuk magukat a szabályokhoz, amelyeket a nemzetközi szervezetekben és szerződésekben vállaltak. Ehhez ad hátszelet, hogy az Egyesült Királyság állandó tagja az ENSZ Biztonsági Tanácsának, a világ leggazdagabb országait tömörítő G7-nek és a NATO-nak.

QP | Quality Placement

Fontosabb, mint valaha

A brexit után mindez fontosabb, mint valaha. Kína kihívást intéz a Nyugattal szemben, Oroszországban a revansizmus a kormányon lévők fő külpolitikai törekvése, így a világ egy elég durva hatalmi politikai harcba keveredett bele, miközben a szigetország kilépett az EU külügyi és védelmi rendszeréből. Kívül az európai országok klubján más módot kell találnia arra, hogy hatásosan érvényesítse érdekeit.

A rövid válasz erre a jelenlegi kormány részéről az, hogy a Global Britain fogalma szerint az Egyesült Királyság az új nemzetközi koalíciók szervezőjeként érvényesülhet. Első lépésként megrendezi a világ demokratikus országainak konferenciáját majd - szintén még idén - helyet ad Glasgow-ban a következő klímakonferenciának. Ez jól hangzik - véli az FT publicistája -, csak van egy feltétele annak, hogy egy ország a nemzetközi kapcsolatok katalizátora lehessen: megbízható partnernek kell lennie.

Kétkulacsos viszonyulás

Ezért nagyon rossz üzenet az, hogy Johnson kormánya vonakodik betartani a kormányfő által aláírt 2019-es brexitmegállapodás északír protokollra vonatkozó részét. E szerint az ír-északír határ nyitvatartása érdekében a brit és az uniós vámrezsim határa az Ír-tengerre került, amelyen a brit hatóságoknak az EU ügynökeként, a szerződésben rögzített protokoll alapján vám- és egyéb áruellenőrzéseket kéne végezniük.

Hogy mi a gond, azt Jonathan Jones, a brit kormány jogi tanácsadója fél éve megfogalmazta. Ez a kormány kétértelműen viszonyul a törvényekhez. Azt akarja, hogy partnerei aprólékosan teljesítsék a rájuk háruló kötelezettségeket, de a saját penzumát nem feltétlenül óhajtja betartani. Az ilyen viselkedés nem kerüli el a nemzetközi partnerek figyelmét, például az új amerikai adminisztráció jelezte Londonnak, hogy elvárja az északír protokoll betartását.

Duzzadó ambíciók

Johnson nem éppen szeplőtlenül érkezett a Downing Streetre, az Egyesült Királyság barátainak fővárosaiban fenntartásokkal kezelik. Ahogy Franciaország egyik korábbi londoni nagykövete fogalmazott, a brit kormányfő megrögzött hazudozó. Ennek tükrében fogadják olyan ambícióit, miszerint brit katonai jelenlétet akar fenntartani a indiai-csendes-óceáni térségben, országát a világ demokráciáinak vezetőjévé akarja tenni és technológiai forradalmat indítana a brit hadseregben.

A nagyívű ambíciók és a valóság ütközése enyhén szólva nem idegen a brit politikusoktól - emlékeztet az FT cikkírója -, ám akármit is akar a miniszterelnök, az alapfeltételt kell előbb teljesítenie. Országának tiszteletreméltó, megbízható szövetségesnek kell lennie. Johnson eddigi viselkedésével jó úton halad afelé, hogy elherdálja a britek bizalmi tőkéjét. Ehelyett elsősorban az európai szomszédokkal kellene tisztességes viszonyt kialakítani, enélkül a távolabbi országok csak legyinteni fognak a brit oroszlánra!