Európának meg kell tanulnia együtt élni autokratáival. Ezzel a címmel értékeli a hét végi magyarországi választásokat Leonid Bershidsky, a Bloomberg orosz származású, Berlinben élő publicistája. Lehet, hogy a Fidesz hét végi földrengésszerű győzelme nagy csalódást okozott az európai liberálisoknak, ám egy biztos: kitolta a jobboldali politika határait a jobb szél felé.

Orbán Viktort, Magyarország régi-új miniszterelnökét gyakran minősítik Európa fekete bárányának, mivel szembe fordult az európai értékekkel és rossz példát mutat másoknak, a cseh, lengyel és szlovák nacionalistáknak, ám a dolog nem ilyen egyszerű. (Ellenséges légkör a választásokon - megszólalt az EBESZ)

QP | Quality Placement

Tény, hogy még a nyugat-európai (francia, holland, német) szélső jobboldali pártok vezetői is nagy tapssal fogadták győzelmét, ám ezek pártok választási sikereik és az újságok címlapjaira kerülő botránypolitizálásuk ellenére nem vesznek részt országaik kormányzásában.

Más csapatban játszik

Bershidsky úgy látja, hogy a Fidesz más csapatban játszik, mint ezek a pártok, mert tagja az Európai Néppártnak (EPP), amelynek legjelentősebb politikai ereje az Angela Merkel vezette német CDU. Joseph Daul, az az EPP elnöke nemrégiben jelezte, hogy Orbán sikerének drukkol a választások előtt, Jens Spahn a berlini kormány egészségügyi minisztere pedig dicsérte a migráció ellen tett intézkedéseit.

Ez mutatja, hogy a magyar kormányfő valójában egyensúlyoz a szélsőjobb és a mérsékelt jobb között. A Fidesz partnere Németországban nem a nyíltan euroszkeptikus, bevándorlófaló Alternatíva Németországnak (AfD), hanem a CDU hasonló irányzatú jobbszárnya. Ausztriában, nem a Szabadság Párt, hanem a Sebastian Kurz vezetésével jobbra húzódott Néppárt.

Nyerő ember

Orbán egyik titka a Bloomberg publicistája szerint, hogy nem teljesen mozdult el az orosz típusú rezsim felé. Bár rengeteg kritikát kap a civil társadalom vegzálásáért és kormányának propagandáját a Vlagyimir Putyin Oroszországában működő médiairányításhoz hasonlítják, a magyarországi választások - szemben az oroszországi szavazásokkal - még eléggé szabadok ahhoz, hogy az országot demokráciának lehessen minősíteni.

Bershidsky hivatkozik az EBESZ előzetes véleményére, miszerint a politikai viták és a média sokszínűsége ugyan korlátozott, ám az ellenzéki pártok is el tudták érni üzeneteikkel a választókat. A cikkíró szerint a Fidesz hét végi győzelme nem volt olyan hamis siker, mint a Putyin elnökválasztási győzelme március közepén.

A magyar kormányfő kihasználja, hogy nála van a kezdeményezés. Újabb és újabb lépéseket tesz a szélső jobb felé, mielőtt az EU liberális fővonalának politikusai a kezére nem csapának. A gazdasági stabilitást biztosító gazdaságpolitikájával elkerüli az éles ütközést.

Új normális

A határok tágításával Orbán Viktor megváltoztatta azt, ami az elfogadható az EU-ban. Az unió két lehetőség előtt áll: vagy megpróbálja rákényszeríteni az illiberális kormányokat, hogy térjenek vissza a liberális demokráciához, vagy kompromisszumokat köt velük, tudomásul véve a létüket mint szimpla realitást.

Bershidsky úgy látja, hogy az unió az utóbbi útra lép. Feladhatják például a lengyel uniós szavazati jog megvonásával fenyegető kötelezettségszegési eljárást a varsói kormánnyal szemben cserébe némi kozmetikai változtatásért a vitatott igazságügyi reformon.

Az EU-nak nincs ereje többfrontos harcot vívni Ausztria, Lengyelország, Magyarország vagy akár Olaszország ellen, ha úgy alakul. Végső soron el fogja fogadni az Orbán-féle politikai irányzatokat, amennyiben az ilyen pártok és politikusok mérsékeltnek mutatják magukat és hajlamosak a tárgyalásokra ahelyett, hogy lázadnának és megkérdőjeleznék országuk EU-tagságát.

Két arca van

Bershidsky úgy látja, hogy Orbán Viktor megfelel ennek az elvárásnak. Egyfelől hangos lázadó - legutóbb például arról beszélt, hogy az egyik oldalon vannak a nemzeti és demokratikus, a másikon a nemzetek feletti és antidemokratikus erők. Másrészt soha nem utasította vissza a párbeszédet az EU-val. (Ezt a mintát mások, például a lengyelek is követik.)

Az EU immáron nem tehet úgy, hogy az Orbán-féle jelenség elszigetelt vagy csak egy átmeneti hibáról van szó az unió működésében. A legjobb lehetősége, hogy az egyre súlyosbodó magyarországi korrupcióra figyel, ami Orbán Achilles-sarka lehet. Megpróbálhatja ezt reflektorfénybe helyezni.

Ez hosszú játszma lesz - teszi hozzá a Bloomberg cikkírója -, miközben Európának együtt kell működnie a növekvő orbánista politikai csoporttal. A történet egy pontján, még néhány nagy ország is ide kerülhet, talán még Németország is.

A fotó forrása: Shutterstock