Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke és Zygmunt Solorz-Zak, Lengyelország egyik leggazdagabb üzletembere azt fontolgatja, hogy a két ország beszáll a kalinyingrádi orosz enklávéban tervezett atomerőmű-projektbe – idézte a Business Insider Polska Robert Tomaszewski lengyel újságírót, aki a Polityka Insightban írt cikket az állítólagos tervről. Tomaszewski szerint Solorz-Zak energiaipari vállalata, a ZE PAK vásárolna részesedést a Baltic Nuclear Power Plantban, amely a Roszatom irányításával épülne és 51 százalékban az orosz állami atomvállalat tulajdonában lenne.

A lengyel cég partnere magyar részről az MVM Csoport lenne. A lengyel újságíró emlékezteti olvasóit, hogy a paksi bővítéssel az Orbán-kormány már elkötelezte magát egy jelentős orosz technológiára alapuló nukleáris beruházás mellett. Tomaszewsky nem hivatalos információi szerint Solorz-Zak már tárgyalt a közös orosz-lengyel-magyar nukleáris projekt lehetőségéről Mateusz Morawiecki miniszterelnökkel és Jacek Sasinnal, az állami vagyonért felelős miniszterrel.

QP | Quality Placement

A ZE PAK 51,55 százalékban Zygmunt Solorz-Zak tulajdona. Az üzletember a száz leggazdagabb lengyel listáján 1992 óta szerepel, és 2008 óta “örök második” helyezett. Zygmunt Solorz-Żak film, színház és televíziós színészből lett rádiós és televíziós műsorvezető, rendező és forgatókönyvíró, majd médiavállalatok tulajdonosa, aki megalapította Kelet-Európa egyik első nemzeti kereskedelmi műsorszolgáltatóját. A Forbes listája szerint az 1956-ban született üzletember vagyona eléri a 3,4 milliárd amerikai dollárt, és az a legfrissebb információ óla, hogy fiainak (Tobias Solorz, Piotr Zak) adja át üzleti birodalmának gyeplőjét, amiben mobil-, energia- és pénzügyi termék is találhatók.

Új strtégia

A ZE PAK ma három széntüzelésű erőművet üzemeltet, Közép-Lengyelországban, Nagy-Lengyelország vajdaságban. A Patnów I, a Patnów II és Konin erőmű mellett a portfólió része volt az Adamówi erőmű is, de utóbbit 2018 januárjában bezárták. Az erőműcsoport A 2019-es adatok szerint lengyel áramellátásnak nagyjából négy százalékát adta. Mint minden lengyelországi szénerőmű, a ZE PAK is szenved az iparág szerkezetátalakítási kényszerétől. Erre válasziul a cég tavaly októberben új stratégiát fogadott el és adott ki, mely szerint 2030-ig bezárják a szénerőműveket, és addig - illetve mostantól - a ZE PAK egyre inkább a megújuló energiaforrásokra helyezi át a hangsúlyt. Akkor azt írták, hogy 2030 után csak zöldenergiát fognak termelni, és élénken érdekli a cégek a zöld hidrogén előállítása és felhasználása.

Legutóbb áprilisban adott ki hírt a cég - akkor arról, hogy a bányászati és szénerőműves szakszervezetek figyelmeztették az Európai Bizottság alelnökét, Frans Timmermanst, hogy ha az EU ilyen erővel dől bele a szén-dioxid-kvóta árának további emeléséhez, akkor nem 10, hanem 5 éven belül véget ér a szén korszaka - annak minden következményével együtt.

A ZE PAK cégleírásában az is olvasható, hogy a társaság a Lengyel Köztársaság területén és külföldön is működhet. A céget jegyzik a varsói értéktőzsdén, kapitalizációja 463 millió zloty (több mint 37 milliárd forint).

Az MVM Csoport Magyarország legnagyobb áramtermelő és szolgáltató vállalata, amely számos hagyományos és jó néhány megújuló energiaforrásra támaszkodó erőművel is rendelkezik, előbbiek között azonban kiemelt helyen áll a paksi atomerőmű.

A kalinyingrádi projekt

A Baltik-1 néven ismert kalinyingrádi atomerőmű építését Vlagyimir Putyin orosz államfő rendelte el 2010-ben. A tervek úgy szóltak, hogy a Neman városától 13 kilométerre építendő létesítmény két 1150 megawatt kapacitású reaktort tartalmazna (ez nagyjából a Paks II.-be telepíteni tervezett reaktorok kapacitásával egyezik meg). Úgy tervezték, hogy az első blokkot 2010 és 2025, a másodikat 2012 és 2027 között építik meg. Az oroszok az erőműben előállított állam kétharmadát exportálni akarták Lengyelországba, Litvániába és Németországba. A beruházási költséget hatmilliárd euróra becsülték.

Bár elkezdték az építést, amire létrehoztak egy francia-orosz konzorciumot – ez még a Krím félsziget 2014-es orosz elcsatolása előtt volt, amire válaszul az EU gazdasági szankciókat vezetett be Oroszország ellen -, a terveket 2013-ban ejtették. Az Energiaklub frissen megjelent tanulmánya, mely a világban hivatalosan épülő atomerőművek státusát és eddigi történetét veszi sorra, azt közölte erről a projektről, hogy a megtorpanás és az azóta is jegelés fő oka a három balti ország energiastratégiai váltása volt. Úgy döntöttek, leválnak az orosz energiahálózati rendszerről, és rákapcsolódnak az európai elektromos hálózatra. Emellett az orosz energiafüggőségétől szabadulni óhajtó Lengyelország, de még a svédek se mutattak érdeklődést a kalinyingrádi áram iránt.

Ki lenne a vevő?

Azt, hogy miként került a képbe a magyar miniszterelnök, illetve az új magyar atomerőmű építésének megkezdéséért és 2030 előtti beindításáért pedálozó magyar kormányzati energiapolitika, illetve az eddig oroszellenes, de az utóbbi időben így is atomerőművekről álmodozó lengyel energetika, a fent idézett cikkből nem derül ki. Mindenesetre a belengetett magyar és lengyel aktív részvétel ezek után nem zárható ki automatikusan, ám ez önmagában nem oldja fel azt a rejtvényt, hogy kalinyingrádi atomerőmű kire is termelne. Kérdés, hogy az eredetileg is geopolitikai célokat szolgáló Baltik-1 (Kalinyingrádi) atomerőmű - amelynek berendezéseit a már meglévő szerződések alapján legyártották és azóta raktárban tárolják - hogyan is tudna a megépítése után működni.

Az enklávé félmillió lakójának egy atomerőmű nemcsak, hogy túl sok és kihasználhatatlan, de kiszabályozhatatlan is. Ez utóbbi úgy volna csak feloldható, ha Kalinyingrád energiahálózatát nem az orosz, hanem az európai hálózattal szinkronizálnák. Ebben az esetben az erőműnek volna hol és hogyan eladnia az áramfeleslegét.

Ez azonban egyik oldalról sem ilyen egyszerű, mivel az EU egy ilyen lépéssel azt kockáztatná, hogy egy trójai falovat engedne fel a hálózatára. Ráadásul így is meg kellene győzni a szomszédos országokat, hogy 1) vásároljanak orosz áramot, 2) a tranzitforgalmat (potenciálisan Lengyelország és Magyarország felé?) ne akadályozzák. Az Energiaklub tanulmánya azért árulkodó, mert azt írja, hogy noha az orosz állami tulajdonban lévő RosEnergoAtom a Baltic atomerőmű megépítéséről hivatalosan még nem mondott le, de az oroszok két éve mégis inkább új gázerőművek telepítéséről döntöttek, hogy biztosítsák Kalinyingrád áramellátását.

Atomról álmodnak

Az Európai Bizottságnak benyújtott legutóbbi lengyel energiastratégia beemelte a távlati lengyel energiamixbe az atomenergiát is. A regnáló kormány energiastratégiája szerint 2035-ben az áramtermelésben a szén aránya még mindig 38 százalék lenne, de a megújulók elérhetnék a 28 százalékot. Ez az aránypár 2040-re 36-, illetve 40 százalékra változna, miközben viszont 10, illetve 14 százalékot tenne már ki annak az atomenergiának a részesedése, ami jelenleg Lengyelországnak nincs is, mivel Lengyelország volt az egyetlen szocialista ország a térségben, ahol nem épült nukleáris erőmű.

Nem meglepő, hogy a szakértők finom iróniával a "legoptimistább" elképzelésnek tartják az atomenergia gyors meghonosítását, ami 15-20 éven belül ilyen súlyt szerezhetne a lengyel energiamixben. Nem azért, mert ezzel a fegyverrel nem először "hadonászik" Lengyelország, vagy mert valójában még az is nagyon távolinak tűnik hogy kiírhassák az első atomerőmű építésére szóló tenderüket. Az viszont már most látszik, hogy ennek a költségei iszonyúak lennének: a legutóbbi lengyel kormányzati elképzelés mintegy 40 milliárd dollárral számol - márpedig ez több mint háromszorosa a Paks II. építésérére számoltaknál.