Az Egyesült Államok Joe Biden elnök vezetésével visszafordíthatatlanul elindult a lejtőn és elveszti az ambícióját, hogy érvényesítse a befolyását a világon. Nagyjából így gondolkodik a kínai és az orosz elit, amit az ázsiai ország diplomatái nem is titkolnak, az orosz vezetés esetén pedig abból látszik, hogy nem zavartatták magukat felvonultatni a hadsereget az ukrán határon, háborúval fenyegetve a szomszédos országot, amit a Nyugat próbál pátyolgatni – írja Edward Luce, a Financial Times Egyesült Államokkal foglalkozó publicistája az amerikai társadalom, az elit és a politikai vezetés hangulatát fürkészve.

Mindkét országban úgy láthatják, hogy miközben Biden demokráciakonferencia szervezésével pepecsel, rendezhetik lezáratlan ügyeiket. Kína a Dél-kínai-tengeren erősítheti pozícióit, Oroszország a volt szovjet térségben szerezheti vissza elveszett befolyását. Nagy a veszélye azonban, hogy félreértelmezik az amerikai társadalom befelé fordulását, ami azt követően erősödött fel, hogy a George W. Bush elnöksége idején, 2003-ban kezdett iraki háború balszerencsésre fordult.

Kapcsolódó

Nagyjából 15 év telt el ezt követően, ezért úgy láthatják, hogy az amerikai társadalom végleg elfogadta a be nem avatkozás politikáját. Az USA történelme és a józan ész azonban azt sugallja, hogy ez gyorsan az ellenkezőjére fordulhat. A washingtoni vezetés szándékait és cselekvési hajlandóságát az elmúlt évtizedekben sokszor félreértelmezték, illetve alábecsülték az ország ellenfelei.

Elaludt óvatosság

Észak-Korea vezetése azt hitte, hogy az USA-nem fog beavatkozni, ha megtámadják Dél-Koreát, mert egy amerikai dokumentumban a Koreai-félsziget nem szerepelt az USA védelmi zónájában. Háborút indítottak, és három év múlva egy lebombázott ország élén kellett fegyverszünetet kötniük. Irak amerikai nagykövete 1990-ban azt mondta, hogy az USA-t nem érdeklik az arab országokon belüli határviták. Ezt úgy értelmezték, hogy ha Kuvaitot Irak részének tekintik, akkor el is foglalhatják. Az USA azonban nem maradt semleges, az iraki hadsereget tönkre verve foglalta vissza Kuvaitot.

Szlobodan Milosevics azt hitte 1999-ben, hogy a NATO egysége felbomlik, ha a katonai szövetség bombázni kezdi országát. Nem kellett hozzá három hét, hogy kénytelen legyen belemenni Koszovó függetlenné válásába. Az Oszama bin Ladentől előkerült dokumentumokból kiderül, hogy még a New York-i terrortámadásokat (9/11) is egy tévedésre alapozták: Bin Laden azt hitte, hogy az akciót követően az USA kivonja katonai erőit a muszlimok lakta térségekből. Ennek ellenkezője lett a válasz.

Előbb lőnek, aztán töltenek

Mindezek tanulsága, hogy az USA nem feltétlenül cselekszik átgondoltan. Sok amerikai háború főként azok, amelyeket a 9/11 után kezdeményeztek önpusztító döntésnek bizonyult. Ez az a körülmény, ami miatt Moszkva és Peking összetévesztheti Amerika vonakodását a nemzetköz szerepvállalástól, a belenyugvással abba, hogy a dolgok menjenek a maguk útján. A közhangulat egy csapásra megváltozhat, ha például orosz tankok szántják fel Ukrajna útjait, és Biden mint a választói hangulatra érzékeny politikus nem fog habozni, hogy szélirányba forduljon.

Az orosz vezetés némi gazdasági szankciók vállalása árán megszerezhette a Krím félszigetet Ukrajnától, miért kellene most mástól tartaniuk, ha meg akarnák szállni az országot? A választ nem tudjuk, de van egy-két tény, amit nem árt felidézni. Az USA-nak minden belső baja ellenére nagyobb hadserege van, mint Oroszországnak vagy Kínának. Több háborút vívott, mint bármely más ország, és szemben más demokráciákkal a társadalom hajlamos a harciasságra. Az amerikaiak országuk minden más intézményénél többre értékelik a hadsereget.

Emellett az USA hajlamos a felelőtlenségre. Ahogy Robert Kagan író jellemezte: Amerika „veszélyes nemzet”. Azzal, hogy társadalmának egy része most némileg deklasszálódott, még hamarabb elvesztheti a türelmét. Az új versenytársak által támadott hegemón hatalmak ritkán adják olcsón a bőrüket. Oroszország és Kína gyakran revolverezi azzal az USA, hogy vannak határok, vörös vonalak, amelyek mögé nem hajlandók visszalépni. (Moszkva például nem viselné el Ukrajna felvételét a NATO-ba.) Eközben nem árt, ha Moszkvában és Pekingben arra is figyelnek, hogy lehetnek Washingtonnak is vörös vonalai – véli a brit üzleti lap szakírója.