- Mi volt az első gondolata akkor, amikor bejelentették, hogy az Egyesült Államok és az Európai Unió is úgy döntött: levágják Oroszországot a SWIFT-ről, vagyis kikapcsolják a nemzetközi pénzügyi rendszer vérkeringésből?

- Amerikai pénzügyekben forgó, most Magyarországon élőként, szakmailag én máshogy is megéltem ezt a döntést, nem csak egyszerűen a háborús agresszor elleni szankcionáló retorzióként. Az volt az első gondolatom, hogy lám, mennyire sebezhető egy ország! Mert bármilyen nagy is Oroszország, bármennyire is rendelkezik temérdek nyersanyaggal, és van több mint 140 millió lakója, de mégsem tudja a pénzügyi tranzakciókat az országon belül tartani és kontrollálni. Azzal, hogy a kontroll nem az ő kezükben van, sebezhetők.

Amikor az Egyesült Államokban a Federal Reserve elindította azt a programot, aminek a célja egy azonnali fizetési rendszer kidolgozása volt, a Fed csak és kizárólag domestic, vagyis belföldi megoldásban gondolkodott. Nem került szóba sem az, hogy például Mexikóban vagy bárhol az Egyesült Államokon kívül biztosítsák az azonnali átutalási megoldást, mert az volt az elsődleges, hogy tranzakcióknál a kontroll a kezükben legyen. Így amikor a megoldáshoz külföldi beszállítók kerültek volna a képbe, azt is elutasították, és kitartottak amellett, hogy inkább várnak akár 6-8 évet is, de ez egy belső fejlesztés lesz.

- Ez miért fontos?

- Egyrészt a biztonság, másrészt a kontroll miatt. Nem adhatják ki a kezükből az amerikai dollár kibocsátási és felügyeleti jogát; ez a kérdéskör végül mindig oda kanyarodik vissza, hogy az Egyesült Államokban az amerikai pénzt a központi jegybank bocsátja ki, és a Fed az, amely a dollár felett valóban őrködik. A felett az amerikai dollár felett, ami egyébként jelenleg is a világ elszámoló valutája. Ennél fogva az oroszok is függésben vannak-voltak az amerikai rendszerektől, és az amerikai Visa, MasterCard, American Express, SWIFT-rendszerek is mind nagyon jól behálózták nemcsak Oroszországot, de egész Európát és a többi kontinenst is.

Azonban míg Kína időben elkezdte megalkotni a WeChat-et és az AliPayt, és ezek egy azonnali átutalási és fizetési rendszer mobiltelefonra optimalizált gyors megoldásai lettek, nekem úgy tűnik, hogy ebben mintha az amerikaiak is, de egész Európa elkésett volna. És e pozícióból a kínaiak könnyebben képesek már átlépni oda, hogy digitális jegybankpénzük legyen, mivel ez mind technikailag, mind szabályozást illetően sokkal egyszerűbben megoldható a számukra.

Szabó Lívia

A közép-kelet európai bankszektorban az ezredfordulót követően a MasterCard regionális alelnökeként, illetve a globális termékfejlesztő csapat vezetőjeként tette le a névjegyét a pénzügyi szakmában. Ahonnan három év után (ám szintén csupán három évre) az OTP-nek mondott igent. A magyar pénzintézethez a nagy felvásárlások, a technológiai, a humán, a termék és a szabályozási boom időszaka kötötte, már akkor is leginkább a nemzetközi fizetési rendszerek érdekelték. Az elnök tanácsadójaként többek között menedzselte az orosz, a román, a horvát, a szerb leányvállalat újradefiniálását és felépítését is. Majd 2007-ben a Giro Bankkártya Zrt. (most SiaNexi) vezérigazgatója lett, 2009-ben az Egyesült Államokba költözött, férjhez ment, majd úgy dolgozott a FED-nek (ahol az azonnali fizetési rendszer létrehozásában vett részt), hogy közben főállásban, San Diegóban helyi private equity cég igazgatóságában vállalt mentori és tanácsadói feladatokat, majd angyalbefektetőként vált ismertté. A 2014-ben alapított Moshuluval aztán évente többszáz európai startup céget világított át, illetve segített piacra az Egyesült Államokban. A vállalkozást és a tevékenységet megtartva, partnerként, nemrég áttette a székhelyét Magyarországra, de továbbra is zömmel az amerikai piacra dolgozva foglalkozik startupokkal, fintech, medtech és technológiai cégekkel.

Az oroszok jelenlegi helyzeténél ez azért fontos, mert bár azzal, hogy levágták őket a SWIFT-ről, és mindenki úgy értékeli a nyugati országokban, hogy na most akkor kellőképpen megbüntetik az oroszokat Ukrajna miatt - és ez sok tekintetben bizonyosan így is van -, az nem igaz, hogy oroszoknak nincs erre gyógyszerük. 

Már a háború megkezdése előtt bent volt náluk a UnionPay, és e kínai kártyarendszer elfogadási pontjainak kiépítése zajlik éppen, valamint az oroszok kiépítették a MIR nevű belső elszámolási rendszerüket is. Ezzel csak azt szeretném jelezni, hogy nagyon nagy problémája olyan szempontból az oroszok számára nincsenek, hogy a belföldi tranzakciókat tudják e két tételre támaszkodva biztosítani lehet. Igaz, a kifelé menő tranzakciók így is bonyolultabbá váltak.

- Nem okoskodásból, de a SWIFT-szankció elsődlegesen a világhoz való kötődési pontokon keresztüljutás nehezebbé tételéről szólt: a beszerzésről, a nemzetközi gazdasági elszámolásról, a kereskedelemről, és ezek jellemzően nem belföldi tranzakciók.

- Valóban, és a döntés mindent meg is nehezített. A nemzetközi cégek számára is megnehezítette az eddigi, oroszországi kapcsolatokkal is élt életet, hiszen magyar gazdasági szereplők is, de számos európai országé is nagyban az orosz gazdasági szereplőktől és az orosz piactól függ.

Kép: Németh Dániel

A világban a pénznek vérkeringése van, és egy szív-, vagy veseleállással borul az egész addigi rendszerműködés. Az oroszok kikapcsolása a SWIFT-ből azt is jelenti, hogy a vérkeringés nem fog tud ugyanolyan maradni, mint korábban. Talán nem evidencia, de még például Belgium számára is komoly következményei lesznek az oroszok elleni pénzügyi szankcióknak, mivel Belgium igen jelentős mennyiségű orosz olaj és gázt importra támaszkodik. De számomra a SWIFT-döntéssel kapcsolatosan leginkább az a riasztó, hogy egy efféle lekapcsolás kockázata milyen sok ország esetén is fennáll. Köztük van Magyarország is.

- Nem úgy van az, hogy mindez valóban csak a gazdasági nagyhatalmak játéktere? Mármint: ha a világ dollárban számol el, akkor nyilván, ahhoz kell alkalmazkodni, azzal kell tudni jól együttműködni, aki ezt a pénzt adja, illetve felügyeli. És bár arról lehet vitázni, hogy az arany jobb-e, vagy hogy lehet-e ezt a jüanra is elképzelni, de azért a magyar forintnak ebben követő szerep jut neki, nem pedig irányító.

- Én azt gondolom, hogy is-is. A világban úgy száz országban találgatják most azt pénzügyileg kellően magas szinteken, hogy vajon a dollár marad-e a világ kereskedelmének elszámoló pénze import-export ügyletekben. Ez plusznyomatékot kapott az Oroszország elleni pénzügyi szankcióknak köszönhetően, és én úgy látom, hogy már nem csupán érdemes ezzel sokkal alaposabban foglalkozni, hanem ha Magyarország ebben lemarad, akkor sokkal többet veszít, mintha a világban az elsők között kipróbálná a digitális jegybankpénzt.

Ne értsen félre: nemzetközi pénzügyi vonalon dolgozok, tehát nem vagyok nacionalista. De az egyre fontosabbá válik, hogy fenntartjuk-e ezt a rendszert, amiben a kockázat nagyobb lett a világ változásával, vagy akár párhuzamosan is, de építünk egy sajátot. Utóbbit akár csak arra az eshetőségre is, hogy ha baj van, legyen hova a rendszerünket átkapcsolni. És még az is előfordulhat, hogy a meglévőnél költséghatékonyabb megoldás jön ki belőle.

Magyarországnak mindig megvolt az a lehetősége, hogy innovatív legyen, és akár az első pozíciót is elfoglalja. Még a MasterCardnál dolgoztam, amikor az első revolving hitelkártyát megcsináltuk Kelet-Európában. Az egész régióból az első chipkártyákat itt, Magyarországon építettük fel, és ezt az Egyesült Államok csak tíz évvel később vezette be. Egy kicsi országnak, világgazdasági és pénzügyi szempontból is kicsiben könnyebb ezeket a nagy lépéseket - vagy akár ugrásokat is - megtennie, letesztelnie és bevezetnie, mint az olyan nagy gazdaságokban, mint az amerikai. Látva azt, hogy ott nehéz egy ilyen változtatást beindítani és végig vinni, szerintem itt sokkal gyorsabban lehet ezeket meglépni.

Ennyi év banki és startupos világ után az én meglátásom - az, hogy ha egy új terméket, egy új innovatív digitális terméket fejlesztünk, akkor a technológiát az elejétől fel kell karolni és be kell vonni, hiszen az AI (a mesterséges intelligencia), a blockchain technológiák olyan gyorsan változnak és olyan újdonságokat hoznak, amit az üzleti oldalnak és a szabályozási oldalnak is kéz a kézben kell építenie. Folyamatosan fejleszteni kell, és nézni és reagálni arra, hogy melyek az innovatív trendek.

Márpedig a világban most az van, hogy a kínaiaknak van a központi jegybank által kibocsátott digitális jegybankpénzre (Central Bank Digital Currency, CBDC). Arra csatlakoznak most majd az oroszok, miközben fejlesztik a saját belső rendszerüket. De hol van Európa? Ki az, aki fel fogja ezt karolni, és meg fogja ezt valósítani Európában? Mert bár az Európai Központi Bank (ECB) vezetése jószerével hetente posztol arról, hogy lesz majd digitális euró, de ki az, aki ezt már csinálja? Még azt sem lehet tudni, hogy egy egységes európai digitális euró lesz, avagy ráhagyják a tagországokra a feladatot, hogy csinálják meg ezt a maguk számára?

- Az oroszok elleni nemzetközi pénzügyi lépés dobta ezt a kérdést a felszínre, vagy ez már a megoldást katalizálja inkább? Azért kérdezem ezt, mert sokféle ügyben láthatóvá válik, hogy az évek óta kérdőjeles ügyek, problémák megválaszolása és megoldása felé is ellöki az orosz-ukrán háborúból levont következtetéscsomag egy-egy ország döntnökeit, ám az is tény, hogy új problémák is előkerülnek. Főleg igaz ez az Európai Unióra, amely nemcsak, hogy a háborús cselekményekkel szomszédos terület, de számos, korábban elsumákolt, elmaszatolt problémakört halmozott fel az elmúlt években.

- Azt látni kell, hogy ezeket a ma működő pénzügyi rendszereket nem arra találták ki, fejlesztették és terjesztették el a világban, hogy regulázni lehessen vele bárkit is, hanem hogy általuk behálózzák a világot, és így tegyék a gazdaságot globálisan is mind működőképesebbé. És ebben az Iránt érő szankciók, vagy másokat ért büntetések is belefértek, de ennyi szankciót, mint amit Oroszország ellen bevetettek, még soha, senki ellen nem használt a világ pénzügyi rendszere.

 

Kép: Németh Dániel
De ez a lépés abban az értelemben is katalizálta a helyzetet, hogy alig egy hete Joe Biden amerikai elnök rendeletben kötelezte az összes szóba jöhető hivatalt és ügynökséget, hogy kutassák a digitális dollárral  kapcsolatos pénzügyi, biztonsági és társadalmi kérdéseket, mert meg kell tudniuk, hogy mi az a digitális dollár és hogy miként működnek a kriptopénzek. Ez nekem azt bizonyítja, hogy az a legfelső szinten is nyilvánvalóvá vált, hogy ez a téma ott van már a nyakukon, és ha nem lépnek, akkor az USA lehet az utolsó, aki ezt be fogja vezetni.

 

 

- Mért, milyen távol vannak ettől?

 

- Ez ügyben onnan kell elindulni, hogy a Fed nem egy homogén szervezet. Már abban az értelemben, hogy az amerikai dollár egységes, az van minden államban, de az, hogy hogyan zajlik a processing (vagyis a tranzakció-feldolgozás), ki irányítja, ki vezeti a főbb területeket, az fel van osztva 12 igazgatóság között. A CBDC témájában a bostoni Fed a vezető, az ő kezükben van a digitális dollár ügye. És a bostoni Fed most ott tart, hogy az MIT-vel vizsgáltatta meg a Bank of England CBDC-megoldását – azt, amely azonban még csak papíron létezik, mert még ott sincs a gyakorlatban működő rendszer vagy megoldás. Mondjuk úgy, hogy innen még elég messze van a cél.

- Ha a világ pénzügyileg legalább két táborra szakad (úgyis mint ’Kína és társai’ és ’Amerika és társai’), akkor nemcsak az a kérdés, hogy lehet-e ’Európa és társai’ vagy az EU-n belül akár több különálló szereplő is, hanem az is, hogy mindezt hogyan lehet majd abba a keretrendszerbe gyömöszölni, amit a kriptopénz csinál a pénzvilággal, mivel a kriptopénztől internacionalistább, világpolgáribb pénzt elképzelni sem igen lehet.

- Valóban, de a digitális jegybank nem kriptopénzt kreál vagy kezel. A kriptopénz ugyanis nem a központi jegybank által kibocsátott pénz, hanem - mint a Gattyán-féle EFT is - azt egy közösség hozza létre. A kriptopénz lehet kicsi és nagy, a bitcoin például már egy nagy, a Gattyáné pedig egy icike-picike, de az a lényeg ez ügyben, hogy az e közösségek által létrehozott kriptopénzek biztonságát és szakszerűségét nem garantálja semelyik nemzeti bank. Vagyis: az igazából nem pénzként működő fizetési eszköz.

- A cél az, hogy a forint mellett vagy helyett legyen elektronikus forintunk?

- Ezt úgy kell elképzelni, hogy a magyar forint helyére betolsz egy elektronikus fizetőeszközt, amit lehet e-forintnak vagy digitális forintnak is nevezni. Érdemes itt talán azt is jelezni, hogy az MNB már gondolkodik ezen a témán – legalábbis a jegybankelnök reagált arra a nemzetközi tanulmányra, amely a központi bankok digitális valuták kibocsátásával kapcsolatos lehetséges jogosítványairól készült.

A CBDB létrehozásához ráadásul nem kell nemzetközi tendert kiírni, az általa megteremthető stratégiai és pénzügyi függetlenség néhány kilométer autópálya-építés árból is elérhető.

De a magyar elektronikus pénz a végfelhasználónál azért is izgalmas lehet, mert azt az e-személyi igazolvány chipjébe beépíthető az e-forint, vagyis azt simán kezelni tudja a rendszer... 

- Ami végeredményben feleslegessé teszi a bankkártyát, és amihez a kereskedelmi bankok nem biztos, hogy jó képet vágnának.

- Én ezt más oldalról is megvilágítanám: Magyarországon sokan a saját bőrükön tapasztalják most, hogy milyen az, ha egy bank egyik napról a másikra, akár önhibáján kívül is csődbe megy. Az állításom nem az, hogy a kereskedelmi bankok nem biztonságosak, de a kockázat - ahogyan azt a Sberbank esete is mutatja: - adott. Az egy valós lehetőség lett, hogy bankok ki vannak téve olyan kockázati elemeknek, amivel nem számoltak. Józan ésszel mérve nem is számolhattak: ott voltam az OTP-ben, amikor megvettük az orosz bankot, és senki nem gondolta, hogy ennyi év után, lényegében egy ukrán külügyminiszteri felszólítására ki kell onnan vonulni. Ezt a kockázatot a belső piacokon tudja a digitális jegybankpénz kezelni, hiszen a jegybank fő feladata az ország legbiztonságosabb pénzét kibocsátani és kezelni.

De más is van. Több mint 20 éve foglalkozom a pénz fejlődésével, ami mostanra eljutott oda, hogy a consumer adoptation, az ügyféligény megteremtődött a digitális pénzre, digitális elszámolásra. Tehát az ügyfelek keresni fogják ezt a pénzt, és ha a jegybanknak nem lesz, vagy nem lehet azt használni, akkor majd használnak mást: a bitcoint, az EFT-t vagy mást. Amivel az a fő probléma, hogy az állami felügyeletű pénz egyszer csak elkezd áramolni egy ellenőrizetlen felületre, egy ellenőrizetlen terület felé.

Ezt a helyzetet dramatizálja az is, hogy a bankkártyával már egyre kevésbé veszünk már fel pénzt, és a plastic card kikopik a használatból, mivel a mobiltelefonokba telepített applikációk veszik át a szerepét a mindennapos használatban. A mobiltelefonoknak mindegy, hogy a költés milyen pénznemben történik, a kérdés az, hogy biztonságos-e a használata, illetve, hogy az a mértékegység, amivel az algoritmus számol, az menyire stabil, garantált és hiteles. A mobilos fizetés mögött azonban még mindig valamilyen bankkártyás (Visa vagy MasterCard) elszámolás található, így, ha kialakul egy konfliktusos helyzet, akkor előfordulhat, hogy ezt a rendszert kívülről egyszerűen lekapcsolják az adott országban.

- A józan ész azért ezt a kockázatot nem kalkulálja bele...

- Az lehet, de ettől még az, hogy Magyarországnak nincs belső digitális elszámolási rendszere a már említett kockázatot megteremti. Azért lenne fontos a digitális jegybanki pénz, mert az ugyan szakmailag is komoly előre lépésnek számított, amikor két éve az MNB bevezette az azonnali fizetés rendszerét (AFR) a kereskedelmi bankokban, de ez mára mégis további kockázatokat hordoz magában. Abban az értelemben, hogy bár volt erre magyar pénzügyi irányból is komoly fejlesztés, ám a jegybank az adott pillanatban az AFT-t biztosító rendszert egy akkor még kis dán szolgáltatótól, a Netstől vette meg.

Ami akkor nem tűnt kockázatosnak, sőt: a dán cég egy startupból nőtt ki és vált olyan sikeressé, hogy többek között Szlovákiában is elnyerte ugyanezt a feladatot, csakhogy a vállalkozást aztán megvásárolta a MasterCard. A piaci érték 35-szörösét fizették ki, ami azt mutatja, hogy a MasterCard már a kártya utáni időszakba fektetett be. Ők is fejlődnek a pénzzel, és továbbra is próbálnak minden pénzügyi folyamat felett kontrollt szerezni.

Kép: Németh Dániel
Nincs saját belső, digitális elszámolási rendszere az USA-nak se, és Európában sincs még ilyenje senkinek. A napokban a kanadai jegybank jelentette be, hogy belekezd a digitális jegybankpénz vizsgálatába, a kínai jegybankpénzt pedig India kezdte vizsgálni. Európában a svédek tartanak a leginkább előre, ott is még csak a consumer specificationnél, a termékskála meghatározásoknál tartanak. Azt keresik, hogy egy-egy ügyfél életében milyen előnyöket tudna nyújtani az e-korona, a különböző e-szerződések és digitális hitelesítő dokumentumok. De ettől még a téma kezd egyre sürgősebbé válni. Az sem véletlen, hogy a Wall Street Journal, a Financial Times és a New York Times már folyamatosan publikálnak a digitális dollárról és a jegybankpénzekről, és akár arról is hogy a Bahamák ezügyben mit tervez. Ennyire fontos témának érzik, és szerintem nekik van igazuk.

- A pénz evolúciója tehát ezt jelzi a lehetséges következő szintnek. Teljesen biztos benne, hogy nincs más út?

- A pénzevolúciós kérdésben az van benne, hogy ez jön-e? Énszerintem igen. Az oroszoktól most elforduló nyugat már tény. Visszacsinálni ezt a dolgot nem lehet, mert a végfelhasználói bizalmat sem lehet csak úgy visszakapcsolni, ha a McDonald’s és az Ikea is kivonul és a Volkswagentől az OTP-ig mindenki elfordul Oroszországtól. E helyzetre azonban találnak valamiféle megoldást, és biztosan lesz helyi digitális rubeljük, helyi hamburgerük és helyi tanácsadó cégeik is, mert a pénzáramlást előbb-utóbb biztosítani kell. Ebben szerintem a kínai jüan alapú rendszerhez közeledés következik az oroszok számára. Az indiaiak sem az amerikai rendszer felé közelednek, de azt még nem tudni, hogy ezügyben Európával mi lesz?

A háború kitörése óta egyre erőteljesebben látszik a médiában annak sulykolás, hogy az orosz gáztól, olajtól való függőség kérdését „meg kell oldani”. Ezekbe a diskurzusokba viszont soha nincs benne a pénzügyi vetület, mert nem gondolnánk, hogy ilyen előfordulhat. Én ezt óvatlanságnak tartom, és mostanság több fejtörést okoz nekem, mint az, hogy lesz-e búza fél év múlva.