A szuverenitás különleges dolog, lehetővé teszi a nemzeteknek, hogy azt tegyék, amit akarnak: megszabadulva a más államokkal való szövetségi együttműködés nyűgétől a saját útjukat járhatják - idézi a brexiterek egyik ideológiai toposzát Philip Stephens, a Financial Times (FT) vezető publicistája.

Boris Johnson brit miniszterelnök a napokban látszólag mutatott erre egy példát: megszakította kormány együttműködését a kínai Huaweijel, amivel kizárta a technológiai órást abból, hogy részt vegyen az Egyesült Királyság 5G-s mobilhálózatának kiépítésében. Ha azonban benézünk a kormányhatározat tintája alá, keserűbb képet láthatunk.

Kapcsolódó

A kormányfő valójában nem szabadon döntött, hanem kénytelen volt választani két rossz lehetőség közül. Az egyik, hogy hagyja a kínai céget üzletelni az 5G-vel a szigetországban, amivel magára haragítja az USA kormányát, amely Amerika után Európából is ki akarja szorítani a Huaweit, vagy ajtót mutat a kínai óriásnak, amivel magára haragítja a kínai vezetést, amely a Huaweit tekinti a zászlós hajójának abban a csatában, amely a következő generációs mobiltechnológia világszintű elterjesztéséért folyik. Kiderült, hogy egy olyan szuverén, de szerény súlyú ország, mint az Egyesült Királyság csak második-harmadik vonalbeli játékos a geopolitika színpadán.

Nem erről volt szó!

Peking nem meglepő módon, megtorlást helyezett kilátásba. A barátságtalan brit lépést jó eséllyel követi a Huawei "kitoloncolása" a német és a francia 5G-biznisztből is, amivel búcsút mondhat annak, hogy az európai 5G-s fejlesztések domináns szereplője legyen. Az is igaz ugyanakkor, hogy a brit döntés másnapján a német Szövetségi Hálózati Ügynökség elnöke arra figyelmeztetett, hogy nincs ok a Huawei kizárására. Jochen Holman a Frankfuter Allgemeine Zeitungnak adott interjújában óva intett attól mindenkit, hogy a Huaweit elhamarkodottan zárják ki a mobilhálózatok korszerűsítéséből.

London és Peking viszonyát már a Hongkonggal kapcsolatos kínai politika is feszültté tette, miután az Egyesült Királyság tárt karokkal várja a kínai kormány beolvasztó politikája miatt emigrálni akaró hongkongiakat, a Huawei elleni fellépéssel sót öntöttek ebbe a sebbe.

És az FT publicistája itt érezte elérkezni az időt, hogy emlékeztessen rá, miről beszélt Johnson a 2016-os függetlenségi népszavazás kampányában. Arról volt szó, hogy a nyugati világban az Egyesült Királyság Kína a legjobb barátja, így nem lesz gond egy kiváló kereskedelmi és befektetési egyezmény megkötésével. Európa a múlt, Kína a jövő. Johnson Kína-barátként jellemezte magát és a Global Britainről beszélt, amely felidézi a brit birodalom valójában soha el nem halványuló fényét.

Jó döntés

Valójában nemzetbiztonsági szempontból jó döntés volt a Huawei kitúrása, mert bár a hírszerzési szakértők meg vannak győződve arról, hogy a cég technológiája nem jelent veszélyt (például a kínai kormány nem helyez el abban kiskapukat, amelyeken át behatolhat a szigetország informatikai rendszereibe), garanciákat nem tudnak adni. Ami a piaci nyitást illeti az FT cikkírója a kínai példát említi: Peking a közelébe sem engedi a külföldi cégeket azoknak az iparágaknak, amelyeket kritikusan fontosnak tart kínai nemzetgazdaság szempontjából.

A londoni kormányra nézve mégis kínos, hogy Johnson nem ennek alapján döntött a szakításról - mivel tudta, hogy ezzel elidegeníti Pekinget -, hanem annak alapján, hogy mivel felelhetett meg Donald Trump amerikai elnök Kína ellenes politikájának. Hiába igaz, hogy akár józan mérlegelés alapján is meghozhatta volna ezt a döntést valójában nem volt választása. Trump a legkülönbözőbb megtorlásokkal fenyegette arra az esetre, ha nem hajtja el a Huaweit, gondolta, elhajol.

Az FT publicistája felidéz egy sztorit. Harold Macmillan konzervatív brit miniszterelnök 1960-ban megkérte tanácsadóit, hogy adjanak átfogó képet arról, merre tart a világ. A szakértők arra jutottak, hogy hamarosan néhány hatalmi blokk lesz a világpolitika színpadán az USA, a Szovjetunió, Kína és az európai közös piac köré szerveződve. A briteket fenyegető veszély az, hogy a birodalmuk háttere nélkül e nagyok döntéseihez kell majd igazodniuk. Macmillan levonta a következtetést: benyújtotta az Egyesült Királyság első csatlakozási kérelmét az Európai Közösségbe.