A szavazóknál a Global Britain szlogennel házaló brexiter politikusok alábecsülik milyen kétségbeejtően nehéz kereskedelmi megállapodásokat kötni manapság - írja elemzésében Gideon Rachman, a Financial Times (FT) vezető publicistája. A szlogent bővebben kifejtve azzal érvelnek az Egyesült Királyság függetlensége mellett, hogy az EU-s keretek közül kiszabadult ország kiváló kétoldalú kereskedelmi megállapodásokat köthet a világ országaival.

Kevesebb szót vesztegetnek azonban arra, hogy a leggyakrabban említett három országgal, az Egyesült Államokkal, Kínával és Indiával különösen nehéz lenne megállapodni, miközben az ország az ezekkel folytatandó, bizonytalan kimenetelű tárgyalások érdekében feladja az EU-tagságot, amivel a világ második legnagyobb fogyasztói piacának része. Az FT szakírója ezután sorra veszi az említett három országgal, illetve Ausztráliával kötendő kereskedelmi egyezmények buktatóit.

Kapcsolódó

Egyesült Államok

Donald Trump, az Egyesült Államok elnöke ugyan elhúzta a mézesmadzagot a britek előtt azzal a kijelentésével, hogy országa és Nagy-Britannia gyorsan nyélbe üthet egy kétoldalú kereskedelmi megállapodást, miután az utóbbi elvált az EU-tól, ám az FT szakírója felhívja a figyelmet arra, hogy volt egy pár ígérete, amit nem teljesített. Például azt mondta, hogy Mexikóval fizetteti ki az USA déli határán építendő fal árát. Ráadásul Trump az Egyesült Államok leginkább protekcionista vezetője évtizedek óta.

Ami a történelmi amerikai-brit barátságot illeti, ennek jelentőségéről mindent elmond, hogy az elnök nemrég vetett ki büntetővámot a Kanadából érkező acélimportra arra hivatkozva, hogy az veszélyezteti az USA nemzetbiztonságát. Nagy-Britannia sem számíthatnak kedvesebb bánásmódra.

Ráadásul egy puhább amerikai vezetéssel sem járnának sokkal jobban a britek: a nagy befolyással rendelkező farmerlobbi a kereskedelmi tárgyalásokon megpróbálná felpuhíttatni a brit egészségügyi standardokat, hogy az amerikai farmerek könnyebben exportálhassák a szigetországba a termékeiket. Eközben Michael Gove ismert brexiter politikus, környezetvédelmi miniszter nemrégiben esküdött meg arra, hogy az Egyesült Királyság nem fog amerikai "klóros csirkét" importálni.

Kína

Kínával még nehezebb lenne megállapodni. Néhány éve még úgy tűnt, "aranykor" jöhet a két ország viszonyában, ám azóta Kína intenzív erősödése nemzetbiztonsági kockázatokat vetett fel. A titkosszolgálat vezetője nemrégiben figyelmeztetett arra, hogy súlyos kockázattal járna, ha a Huawei elektronikai cég indulhatna a szigetország 5G-s mobilhálózatának építési tendernén, mert rosszindulatú technológiák lehetnek a berendezéseibe rejtve.

Tavaly egy brit hadihajó összeütközésbe került a kínai haditengerészettel a dél-kínai-tengeren, mert a londoni kormány csatlakozott az amerikai adminisztráció erőfeszítéseihez, hogy visszaszorítsák az ebben a térségben is katonai ambíciókat tápláló Kínát. Ha a London kereskedelmi egyezményt akarna kötni Pekinggel, akkor ahhoz biztosan hozzákapcsolnák azt a politikai feltételt, hogy adjon teret az ázsiai ország stratégiai ambíciónak.

India és Ausztrália

A brexiterek kedven példája India. Egy angol nyelvű ország demokratikus politikai rendszerrel és tradicionális kötődéssel Nagy-Britanniához. Ez igaz, ám az FT publicistája felhívja a figyelmet arra, hogy az indiaiak igen makacsan tudnak tárgyalni és a gyarmati múltból nem csupán a szépre emlékeznek. A kétoldalú kapcsolatok újraszervezéséről folyó tárgyalásokon a megállapodás egyik legfontosabb feltételül a vízumkorlátozások enyhítését szabnák. Ha a britek engednének ennek, azzal hatalmas migráció előtt nyitnák meg a kaput, miközben a brexitre szavazók túlnyomó többségének éppen a kelet-európai bevándorlásból volt elege.

Még az előbbi három országnál sokkal kisebb gazdasági erő képviselő Ausztráliával sem lenne könnyű dűlőre jutni, ugyanis a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) keretében folyó kereskedelmi tárgyalásokon kiderült, hogy az ausztrálok különösen keményen állnak ki agrártermékeik exportjának megkönnyítése mellett. Az FT publicistája szerint ez is mutatja, hogy a világ országai kíméletlenül rámenősek, ha kereskedelmi érdekeik érvényesítéséről van szó. És a független Nagy-Britannia könnyű súlyú játékos lenne ezen a csatatéren az EU háttere nélkül.

Az utolsó érv

A brexiterek egy része elismeri ezeket a nehézségeket, de azzal érvel, hogy ha Nagy-Britannia megszabadulhatna a lassan növekvő gazdaságú Európai Uniótól, akkor hozzácsapódhatna a világ dinamikusabb térségeihez. Ennek azonban a kormány saját elemzése mond ellen. A pénzügyminisztérium számításai szerint ha össze is jönnének a kétoldalú kereskedelmi megállapodások az említett kiemelkedően fontos partnerekkel, az sem pótolná azt a kiesést, amit az EU elhagyása okozna az országnak.

Eközben az EU rácáfolt azokra a vádakra, amelyek szerint egy lassan mozgó, protekcionista behemót. Az elmúlt években sikeresen kötött kereskedelmi egyezményeket Dél-Koreával, Japánnal és Kanadával. Miután az EU az USA vagy Kína hazai piacával összemérhető belső piacot tud felmutatni, minden kereskedelmi egyeztetésen nehéz súlyú szereplőként tud részt venni.

Az FT szakírója szerint az a keserű igazság, hogy ha a brexiterek tényleg komolyan gondolnák, hogy olyan kereskedelmi megállapodásokat akarnak, amelyek új piacokat nyitnak meg az Egyesült Királyság előtt, akkor azt kellene követelniük, hogy a szigetország maradjon az Európai Unió tagállama.