Az Angela Merkel kancellár nevével fémjelzett politikai éra végét 2015 nyara óta jósolják, amikor elszámította magát azzal, hogy megnyitotta Németország határait a szíriai menekültek előtt - kezdi a német politikai rendszer súlyos gondjait elemző cikkét Wolfgang Münchau, a Financial Times publicistája. Ez a téma azóta sem kopott ki a közbeszédből, főként miután emiatt pártja a korábbinál sokkal rosszabbul szerepelt a bő egy évvel ezelőtt tartott parlamenti választásokon.

Merkel hanyatlása újra a reflektorfénybe került, amikor szeptember végén pártszövetsége, a CDU/CSU parlamenti frakciója leszavazta a támogatását élvező, 13 éve posztján lévő Volker Kauder frakcióvezető újraválasztását. Ez a "lázadás" megkarcolta az ország első emberének autoritását: az elemzők egyetértenek abban, hogy túl van politikai pályája csúcsán. Az azonban, hogy mikor távozik egyáltalán nem lett világosabb Kauder kiütése után. Lehet, hogy marad a kormányzati ciklus végéig, 2021 őszéig, lehet, hogy átnyergel valamelyik jövőre megüresedő uniós vezetői posztra. Egy biztos: pártja, a CDU nem akar megválni tőle.

Kapcsolódó

Valami sokkal fontosabb

A kancellár jövőjénél azonban fontosabbak a német mérsékelt politikai közép kilátásai. A bajok kiindulópontja az, hogy elmúlt évtized ismétlődő nagykoalíciós kormányzása megerősítette a radikális politikai erőket, ugyanis az ilyen kormányoknak nem volt mérsékelt ellenzéke. Ez előre látható volt, és be is következett - véli a szerző.

Münchau szeptember utolsó hétvégéjén Bajorországban járt, ahol október közepén tartományi választások lesznek. Az ottani politikai közéletet hagyományosan uraló CSU, amelynek általában abszolút többsége van a helyi törvényhozásban, rosszabbul szerepelhet a közvélemény-kutatásokban megjelenő 35 százalékos szavazati aránynál. A szociáldemokraták csúnyán hanyatlanak: az SPD azon a határon van, hogy a kis pártok közé kerül Bajországban.

A nagy nyertesek a Zöldek és az euroszkeptikus, bevándorlásellenes Alternatíva Németországnak (AfD) párt lehetnek. Az utóbbi szinten biztosan részese lesz a helyi kormánykoalíciónak, ám érdekesebb ennél az a hatás, amelyet a bajor választás az országos német politikára gyakorol. Ha az AfD 15-20 százalékos párttá válik a magasabb szinten, akkor szinte lehetetlenné teszi, hogy bármilyen koalícióhoz összejöjjön a szükséges többség.

Összezsugorodó centrum

Az elmúlt néhány választáson a konzervatív-szociáldemokrata nagykoalíció alakítása volt az az opció, amivel a politikusok élhettek, ha kifogytak a jobb ötletekből. Csakhogy a legutóbbi közvélemény-kutatások szerint a jelenlegi CDU/CSU-SPD hármas összesen 43-45 százalékot tud felmutatni, ami kevés lenne a folytatáshoz, ha most lennének a választások.

A koalíció minden tagja veszített a támogatottságából, az AfD erősödik, a politikai rendszer széttöredezik. Ha ez a tendencia folytatódik, akkor Németország abban a helyzetben találhatja magát, hogy a teljes mérsékelt centrumnak egyesülnie kell ahhoz, hogy kormányzóképes legyen. Ez az FT publicistája szerint politikai katasztrófa lenne, ugyanis az AfD és a radikális a Die Linke (magyarul Baloldal) párt maradna ellenzékben politikai alternatívát kínálva a kormányzással elégedetlen szavazóknak.

Nincs más vezető

Merkelnek ugyan van néhány lehetséges utóda, ám egyik sem ígéri azt, hogy fel tudná emelni a mérsékelt politikát a porból. A CDU/CSU elvesztette a jobboldalt a határnyitással, ahogy az SPD elvesztette a baloldalt a 2005-ös munkaügyi reformmal, amely meggyengítette a munkavállalók pozícióját.

Egyértelmű irány nélkül a közelmúlt emelkedő politikai figurái ingadoznak. Markus Söder, aki a CSU ifjú titánjaként tavaly megszerezte Bajorország miniszterelnöki posztját, illetve Andrea Nahles, aki az SPD vezetője lett Martin Schulz bukása nem tudtak lendületet adni pártjaiknak. Így népszerűségük is megkopott. A nagykoalíciót csak a bukástól való félelem tartja össze. A párttagok minden nagy pártban elégedetlenek, de nem látnak olyan vezetőt, aki új többséget szervezhetne, új ötletek körül.

Schulz került ehhez a legközelebb - véli az FT cikkírója. Emmanuel Macron francia államfőhöz hasonlóan egyértelműen Európa-párti és vannak ötletei az eurózóna megreformálására, de nem kampányol az unió erősítése mellett, mivel a közvélemény-kutatások szerint nem sok sikerrel járna. Biztonsági játszmája azonban egyben vesztes játszma. Schulz hanyatlása tipikus, jól mutatja, hogy a német politikusok kockázatkerülőek, félősek és unalmasak lettek. És ez önmagában elég az AfD szárnyalásához.

A fotó forrása: Michael Kappeler/AFP