Radikális fordulat - elindultak az alapjövedelem felé a lengyelek

A régiónkban úgy látszik, divattá vált a tehetősebb családok támogatása - legalábbis erre utal három ország családpolitikájának vizsgálata, ahol a kormányok fő célja a középosztály megerősítése volt ezzel. A támogatási rendszerek azonban nagyon különböznek egymástól, van ahol az univerzális alapjövedelem felé tett lépések is kirajzolódnak bizonyos területeken. Melyik rendszer támogatja legokosabban a családokat és melyik lehet fenntartható? - egyebek mellett erről beszélgettünk a tanulmány egyik szerzőjével, Szikra Dorottyával, az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Szociológiai Intézetének osztályvezetőjével.
Szabó Zsuzsanna, 2019. április 24. szerda, 07:08
Fotó: Napi.hu

- Egy nemrég megjelent tanulmányban két szerzőtársával régiónk három országában - Magyarországon, Romániában és Lengyelországban - vizsgálták az elmúlt 10 év (2008-2018) családpolitikai rendszereit. Mit találtak?

- A kiindulópontunk a válság volt, ami másként érintette a három országot: Lengyelországot jóval kevésbé rázta meg, mint a másik kettőt, ami a lengyel állam számára jelentős újraelosztási forrásokat biztosított. Mindezzel együtt Lengyelországban 2015-ig fokozatos építkezést láttunk a családpolitikában, beleértve - Magyarországhoz hasonlóan - a bölcsődefejlesztést is. Ebben persze az uniós pénzeknek is nagy szerepe van, de Lengyelországban egyébként is jelentős uniós forrásokat fordítottak az oktatás fejlesztésére, amibe a kiterjesztett óvodát is beleértik.

A legnagyobb fordulatot Lengyelországban a sokak által már ismert 500+ program bevezetése jelentette 2016-ban. Ez a most kormányon lévő Jog és Igazságosság (PiS) egyik választási ígérete volt, amely szerint minden család, ahol legalább két gyermeket nevelnek, 500 zlotyt kap havonta gyerekenként, függetlenül a jövedelmi helyzetétől és attól is, hogy volt-e munkaviszonya korábban a szülőknek. Ez radikális változás a korábbi lengyel rendszerhez képest, ahol univerzális, tehát minden családnak járó családi pótlék - ami Magyarországon már a múlt század közepén létezett - eddig Lengyelországban nem volt. Ott a családi pótlék a szocialista rendszerben is csak a szegényebbeknek járt, és értéke a hazainál jóval alacsonyabb volt, sőt az 1990-es években gyakorlatilag eljelentéktelenedett. Az, hogy ilyen magas összegben nyújtják az új, univerzális családi pótlékot azt jelenti, hogy egyszerre paradigmatikus, a korábbi sémákkal szakító, és parametrikus, tehát az ellátás mértékét változtató reformról van szó, ami ritka a szociálpolitikában.

Ráadásul ez egy fontos lépés lett a feltétel nélküli alapjövedelem irányába, amit maga a lengyel kormány is így hangoztat. Érdekesség, hogy egy markáns baloldali gondolatot valósít meg egy jobboldali konzervatív kormányzat.

- A lengyeleknél sem jellemző, hogy ilyen nagy volumenű reformot kormányokon átívelően tervezzenek meg?

- Lengyelországban a 2000-es évek közepén indult el a gondolkodás politikusok és szakértők között arról, hogy milyen reformokat kellene ahhoz bevezetni, hogy ne csökkenjen a születések száma. Azt lehetett megfigyelni, hogy kormányváltásnál a szakértői csapat nagyrészt ugyanaz maradt. E kormányokon átívelő reformok elsősorban a fizetett szülői szabadságokat érintették, és egy új típusú, gyermekgondozási díj (gyed) jellegű programot vezettek be fokozatosan, ami korábban nem létezett. Az 500+ azonban nem volt e koncepció része, az teljes egészében a PiS javaslata volt. A fenntarthatóságában sokan kételkedtek, de most úgy látszik, hogy finanszírozható a program: a lengyel gazdaság jól muzsikál, szakértők pedig azt mondják, hogy ez a program most már biztos lábakon áll.

- Pedig nagyvonalúnak tűnik azzal, hogy nem rászorultsági alapon jár.

- Ez a program csak az első gyerek esetén nézi a rászorultságot, a második és további gyerekeknél nem, pont ezért stimmel az alapjövedelem gondolat. A hírek szerint az ősz folyamán ráadásul megszüntetik az első gyerek esetében is a jövedelemtesztet. Mindeközben a nyugdíjrendszerben bevezették az úgynevezett Mama+ programot, ami nyugdíjminimumot ad azoknak a nőknek, akiknek legalább 4 gyerekük van abban az esetben is, ha nincs meg a megfelelő szolgálati idejük. Erre is úgy tekintenek, mint egy lépés az alapjövedelem irányába.

- Ez hasonló lenne ahhoz a nyugdíjminimumhoz, mint amit az OECD ajánlott Magyarországnak is?

- Igen, egyfajta alapnyugdíjról van szó, de egy szűk körnek. Az a cél, hogy ne járjon szegénységgel az, hogy valakinek sok gyereke van. Visszatérve a családpolitikához: 2016-ban egy olyan fizetett szülői szabadságot is bevezettek, mint hazánkban az 1967 óta létező gyermekgondozási segély (gyes), és ami szintén nem létezett Lengyelországban korábban. Ennek összege azonban nem hasonlítható a magyaréhoz, amely immár tíz éve 28 500 forinton áll, hiszen 1000 zlotyt (körülbelül 70 ezer forintot) juttat azoknak a szülőknek (többnyire anyák veszik igénybe), akiknek nincsen elegendő jogviszonyuk ahhoz, hogy a munkaviszonyhoz kötött szülői szabadságot megkapják.

Mindeközben a munkaviszonyhoz kötött (gyed jellegű) juttatást 1000 zlotyra egészítik ki azoknál, akiknek az alacsony jövedelme miatt ennél kevesebb járna. Tehát ez is egy minimum garanciaként működik: 1000 zloty mindenképp jár minden nőnek a gyerek születése után 2-3 évig, attól függetlenül, hogy előtte dolgozott-e vagy sem.

Érdekes, hogy szinte az összes körülöttünk lévő országban, így Lengyelországban is, már flexibilis ellátássá alakították át a gyed jellegű ellátásokat: lehet választani, hogy rövidebb ideig maradnak otthon a szülők magasabb összegért, vagy hosszabb ideig kevesebbért. Ez költségvetési szempontból is racionálisabb, mint nálunk a gyed extra, mert megvan, hogy egy szülőre mennyit költenek.

- Ha már a költségvetést említette: a három ország közül melyik kormány költ a legokosabban családtámogatásra?

- A legkevesebbet Románia költi a családi ellátásokra és nem is tűnik úgy, mintha a román kormány sokkal többet akarna fordítani erre. A lengyeleknél viszont nagyon megugrottak ezek a kiadások. Az is elmondható, hogy az adókedvezményeket leszámítva a lengyel és a magyar költés azonos szinten van nagyjából. Ha az adókedvezményeket is beleszámoljuk, akkor viszont Magyarország sokkal többet költ Lengyelországnál, ha pedig még a legutóbb bejelentett 7 pontos családvédelmi csomagot is hozzáadjuk, a magyar családpolitikai kiadás a fejlett országok között az egyik legbőkezűbb lesz.

Grafika: Kristóf Réka

A kérdésre azonban a válasz inkább az, hogy attól függ, hogy mi a cél. Első ránézésre azt lehet mondani, hogy a magyar rendszer - főleg a 7 pont - egy nagyon jól körülhatárolt csoportnak nyújt szelektív ellátást. Ha összeszámoljuk, ez pár százezer családot jelent. A lengyelnél viszont az 500+ és az új gyerekgondozási ellátás gyakorlatilag minden családnak jár. Magyarországon ennek az ellátásnak a megfelelője a családi pótlék, ami 2 millió családot érint Magyarországon. Vagyis a GDP nagyjából 1,5 százalékából a lengyel kormány minden családnak nyújt egy nagyvonalú, univerzális ellátást, míg a magyar családvédelmi akcióterv döntő részét csak egy nagyon jól körülhatárolható réteg igényelheti.

A másik fontos különbséget abban látom, hogy míg a magyar állam piaci közvetítőkön (például bankokon) keresztül adja az újonnan bevezetett ellátásokat, vagy például a családi otthonteremtési kedvezményt (csok), Lengyelországban nincs ilyen közvetítő piaci szereplő, az állam és az állampolgár között van a kapcsolat. Szerintem ez a kettő a legfontosabb különbség

- A vizsgált három országban kik a nyertesei ezeknek a támogatási rendszereknek?

- Nálunk nagyon explicit módon az úgynevezett dolgozó családokat támogatja a kormány, a stabil munkaerő-piaci helyzetben lévő szülőknek nyújt nagyon bőkezű ellátást a magyar állam. Ehhez viszont hozzá kell tenni, hogy a legszegényebbek is dolgoznak, méghozzá néha nagyon keményen, csak sokszor nem bejelentett vagy nagyon rosszul fizetett, prekárius munkákat végeznek a szürke vagy fekete zónában.

A román rendszerben az ellátás struktúrája ehhez nagyon hasonló, a megcélzott csoportok mindkét országban a jobb helyzetűek, annyi különbséggel, hogy Romániában korábban bevezettek egy olyan családi pótlék komponenst, amit csak a szegényebbek kapnak . Ilyen nincs Magyarországon. Ezt a szegényeknek járó jövedelemtesztelt juttatást Romániában a válság alatt megnövelték, nálunk pedig ebben az időben a szegényebbeknek is járó juttatások reálértéken csökkentek, valójában elinflálták őket.

Továbbá az is különbség még, hogy Magyarországon van a legbőkezűbb gyerekek után járó adókedvezmény-rendszer, amely létezik Lengyelországban és Romániában is, de mindkét országban jóval alacsonyabb mértékű és plafonírozott az ellátás, tehát bizonyos jövedelmi szint fölött nem jár. Magyarországon azonban ez nincs így.

- Ezek az intézkedések az adott országokban milyen hatással voltak a társadalomra?

- Három területet érdemes megemlíteni, amit a családpolitikával a kormányok olykor befolyásolni szeretnének: a foglalkoztatást, a gyerekszegénységet és a gyerekvállalási kedvet. Fontos látni, hogy a családpolitikának korlátozottak a lehetőségei ezek befolyásolásában, hiszen más fontos tényezők, mint a gazdaság alakulása, a politikai helyzet, az emberek biztonságérzete és jövőképe mind hatnak ezekre a kérdésekre.

Magyarországon a kormány kifejezett célja, hogy növelje a kisgyerekes anyák foglalkoztatását - erről szól a gyed extra, de a négygyerekes anyák adókedvezménye is részben. 2010 óta látszik is egy jelentős növekedés: a korábbi kormányzatok alatt nagyon sokáig 30 százalék volt az anyák foglalkoztatási aránya, most pedig a 40 százalék. Mindeközben Lengyelországban és Romániában 60 százalék körül mozog lassan egy évtizede. Az anyák alacsonyabb mértékű munkavállalásában Magyarországon minden bizonnyal szerepet játszik a sok évtizede létező gyes és gyed is. Nálunk mélyen gyökerező szokás tehát az, hogy három évig otthon kell maradni a gyerekekkel, amin csak fokozatosan és lassan lehet kormányzati intézkedéssel változtatni.

Grafika: Kristóf Réka

- Ebben az attitűdben nem a gyermekgondozási intézmények hiánya, illetve a munkáltatói hozzáállás játszik inkább szerepet?

- Nekem az a benyomásom, hogy az attitűdben van némi változás, de erről adataim nincsenek. Az említett mélyen begyökerezett szokások mellett persze azokban a régiókban különösen érthető, ha évekig otthon marad az anya a gyerekekkel, ahol nincs megfelelő munkalehetőség, alacsonyak a keresetek, és nem elérhető a bölcsődei ellátás.

Romániában és Lengyelországban a gyes hiánya miatt mindig is rákényszerültek arra az anyák, hogy minél hamarabb munkába álljanak. Lengyelországban a nők foglalkoztatásával kapcsolatban voltak olyan félelmek, hogy az 500+ program otthon fogja tartani az anyákat - persze hozzáteszem, ilyen szándéka a kormánynak is volt. A félelmek viszont nem látszanak igazolódni: a legújabb statisztikák sem mutatnak radikális csökkenést. A lengyel kormány ettől a programtól a fertilitási ráta javulását is várta volna, de igazából ez sem látszik - bár a befejezett fertilitási ráta (tehát, hogy a szülőképes korú nőknek átlagosan hány gyerekük születik) alakulását pár éven belül lenne érdemes megvizsgálni.


A szegénységnek és a társadalmi kirekesztettségnek kitett gyerekek arányában 2013 után Magyarországon is és Romániában is csökkenést látunk, ugyanakkor Lengyelországban szinte zuhanásról beszélhetünk. A súlyosan nélkülöző gyerekek arányában ötszörös a különbség: míg Lengyelországban 3,7, addig Magyarországon 18,5 százalék volt ez az arány 2017-ben, ami azt mutatja, hogy a lengyel kormányok folyamatos erőfeszítést tettek a gyerekszegénység felszámolása érdekében, míg Magyarországon ezt a kérdést jórészt a piaci folyamatokra bíztuk.

Grafika: Kristóf Réka

A gyerekvállalási kedv javítását a lengyel és a magyar kormány tűzte ki célul, miközben, a román kormányt ez a téma láthatóan nem annyira izgatja, még akkor sem, amikor hasonlóak az arányok, mint a másik két országban.

Grafika: Kristóf Réka

Az okok között lehet, hogy a Ceausescu idején bevezetett drasztikus restriktív eszközökkel operáló népesedéspolitika megtette a maga negatív hatását; népesedéspolitikával kampányolni Romániában nem annyira szexi, mint Magyarországon vagy Lengyelországban.

- A vizsgált országok kormányainak céljai között szerepelt, hogy megerősítsék a középosztályokat. Mennyire sikerült ezt a célt elérni?

- Ez tényleg közös célkitűzés volt, és amikor ezeket az eredményeket láttuk, meg is döbbentünk: az eltérő politikák ellenére az igazi nagy nyertesek mindenütt a gazdagabbak voltak. Ennek oka a munkaviszonyhoz kötött ellátások nagyarányú növelése és, főleg Magyarországon, az adókedvezmények felfuttatása 2010 után. Kutatásunk azt mutatta, hogy miközben mindhárom országot megrázta az elszegényedés a válság időszakában (Lengyelországot kevésbé, mint a másik két országot), erre nem az volt a kormányok válasza, hogy a szegényebb rétegeket erősítsék 2010-2012-ben, hanem a közép- és a felső-közép osztályok felé mozdították el a családi ellátásokat. Még Romániában is, ahol ekkor a szegényebbeknek járó családipótlék-kiegészítést emelték, ám ez az összeg eltörpült a munkaviszonyhoz kötött juttatások mértékének növekedése mellett. A 2016-os lengyel reform ebben hoz gyökeres változást.

Magyarországon a válaszhoz hozzátartozik, hogy 2014 óta jelentős középosztályosodás vette kezdetét. Ebben szerepet játszik a gazdasági konjunktúra, az, hogy könnyű elhelyezkedni, de nagy szerepe van a minimálbér növelésének is. Fontos látni, hogy a minimálbér emelkedése miatt a bérekhez kötött juttatások - mint például a gyed - nagyon nagy mértékben nőttek, és a növekvő foglalkoztatás miatt egyre többen hozzájutnak, miközben leszakadnak az univerzális ellátások - a gyes, családi pótlék -, amit 2009 óta nem indexáltak.

- Ha a tanulmányban vizsgált három országot nézzük, akkor nagyjából két irányt lehet észrevenni: van egy munkaviszonyhoz kötött ellátási forma és van egy olyan, amelyik inkább rászorultsági alapon támogat. Ön szerint melyik lehet fenntarthatóbb, vagy sikeresebb hosszabb távon?

- A válasz attól függ, hogy mit nevezünk sikernek. A legutóbbi magyar és a 2016-os lengyel reformok nagyjából GDP-arányosan hasonló mértékűek csak egészen másfelé céloznak. A családvédelmi akcióterv nálunk eleve időkorlátos, hiszen a következő három évre hirdették meg, és a jogosultak köre is erősen korlátozott a hároméves munkaviszonnyal, életkorral, tartozás-mentességgel. Ez így biztonsággal fenntartható ebben a három évben, a kormány pedig akkor még eldöntheti, hogy mit bír a költségvetés.

- Egy válság esetén ezek a rendszerek mennyire lennének ellenállóak?

- A magyar családpolitikának van egy magja, ami elég stabil - például a családi pótlék, óvodai ellátás, bölcsődei rendszer. A kormány ezekre rakott még rá extra elemeket, mint például 2010 után a családi adókedvezményt, ami úgy tűnik, mára beépült és mára már csaknem a családi pótlék összegét teszi ki. Erre jön rá - mint hab a tortára - ez a mostani hétpontos csomag, ami válság esetén elhagyható. A többi viszont stabilan finanszírozható tovább - főleg, ha nem emelik a családi pótlékot. A családi adókedvezmény mértéke nyilván csökken, ha több a munkanélküli - ilyen szempontból ez okosan ki van találva.

Társadalmi szempontból viszont kevésbé jó ez a struktúra: mint azt láttuk a legutóbbi válság idején, nálunk pont a legsúlyosabb válságévekben vágták meg azokat az ellátásokat, amelyek a munkanélküliség által leginkább sújtott családoknak voltak életbevágóak. Úgy gondolom, hogy gazdasági szempontból sem igazán volt kifizetődő, hiszen a belső fogyasztást tovább csökkentette a válság éveiben. Ráadásul Magyarországon a családok nagyjából egyharmadának van csak tartaléka, ami miatt a középosztályosodás is lehet, hogy gyenge lábakon áll.

Lengyelországban sokkal jobb a helyzet, mert a gazdaság nincs annyira kitéve a külföldi befektetőknek és egy-egy iparágnak, mint Magyarország a német autóiparnak. A lengyel könnyűipar - élelmiszeripar, textilipar - jó állapotban van, és úgy hírlik, vállalkozás-barátabb a környezet is. Romániában pedig annyira alacsonyak az ilyen jellegű kiadások, hogy talán nem jelent nagy kockázatot a rendszer finanszírozása gazdasági sokk esetén sem.

HOZZÁSZÓLÁSOK
 

misanthrope, 2019.04.26 10:15

Az alapjövedelem gondolatát tévesnek, helytelennek tartom, nem kellett volna idekeverni. Más kérdés, hogy ezen ki mit ért. Ha azt értjük rajta, hogy legyen egy alapvető szociális minimum, más szóval senki se haljon éhen, az nagyon is helyes gondolat. Talán ő is inkább erre gondolt. Csakhogy az alapjövedelem nem ezt jelenti.
A családi adókedvezmény felülről limitált. Ez az egy tévedés volt az interjúalany részéről (hogy szerinte nem az), de ettől eltekintve sok igazság volt abban, amit mondott. A családi adókedvezmény csak jelentéktelen segítséget jelent éppen a legszegényebbeknek, akiknek a leginkább szüksége lenne a segítségre. Ki van ez találva... A CSOK-ot pedig a legtöbbször nem tudják igénybe venni. A családi pótlék nem emelése kifejezett gonoszság, irgalmatlanság volt a legszegényebbekkel szemben az Orbán-kormány részéről. Mondhatnánk, burkolt rasszizmus.
A munkapiaci aktivitás a legszegényebbek között nem a családi pótlék befagyasztásától, nem a szegények sanyargatásától nőtt meg az utóbbi években, hanem attól, hogy a gazdasági válság enyhülésével megint megnőtt a munkalehetőségek száma.
Különösen figyelemre méltó - és szomorú - volt a legnagyobb szegénységben élő gyermekek arányát mutató grafikon. Bár javult e téren a helyzet, de csak a munkapiaci helyzet javulása miatt. És már Romániában is jobb, mint nálunk...
A hozzászólások csak a Felhasználó véleményét tükrözik. Fórum moderációs elveinket itt olvashatja: https://www.napi.hu/info/adatvedelem.html

Nyugatos_szolasszabadsag, 2019.04.25 16:53

Sok szájtépés és némi hazugság a semmiért, plusz feleslegesen belekeverve az alapjövedelem.

"...létezik Lengyelországban és Romániában is, de mindkét országban jóval alacsonyabb mértékű és plafonírozott az ellátás, tehát bizonyos jövedelmi szint fölött nem jár. Magyarországon azonban ez nincs így."

Ez konkrét hazugság, mivel a cikk azzal indít, hogy az 500+ a lengyeleknél mindenkinek jár. Ugyanúgy mint nálunk a családi pótlék.
A családi adókedvezmény meg nominálisan van "plafonírozva" havi ~100ezer forintban (két keresőre). Ez nyilván az alacsony keresetűeknek nagyobb segítség, a magasabb keresetűeknek meg kevésbé.
A havi 100-as limit pedig pont úgy lett belőve, hogy két átlag fizetésű szülővel rendelkező család pont maximálisan kihasználhassa.

Nem értem miért ne lehetne kimondani, hogy azokat bátorítja az állam inkább gyermekvállalásra, akik nem munkanélküliek és nem élnek amúgy is jóval átlag alatti körülmények között.
Ez a különbség a balos segélyalapú és a jobbos munka alapú felfogás között. A segélyalapút már láttuk működni, meredeken zuhant is az aktivitási ráta. Mostmeg rekordsokan dolgoznak.

Azt sem értem amúgy, hogy miért csak pár százezer család élhet a családi adókedvezménnyel a 2 millióból. Nincs másfél millió legalább egy keresővel rendelkező gyermekes család Magyarországon? Perszehogy van, csak a cikkben megint hazudni kellett.

Az alapjövedelem nevű balos agymenést meg végképp nem értem miért kell ide keverni, amikor a finnek már kipróbálták és semmilyen pozitív hatása nem volt, ezért le is fújták.
Amint adsz X pénzt mindenkinek, abban a pillanatban lesz pontosan X összeggel drágább a megélhetés az orsazágban. Ergo teljes baromság.
A hozzászólások csak a Felhasználó véleményét tükrözik. Fórum moderációs elveinket itt olvashatja: https://www.napi.hu/info/adatvedelem.html