Fájdalmas ára lehet a kormányzati pénzsóvárságnak - ezzel lehet csak igazán ráfizetni

A frekvenciaértékesítés nagy üzlet lehet, amiből jó sok pénzt tudnak bezsebelni a kormányok, gondolván az új ipari forradalom küszöbén az 5G-hez szükséges sávszélességekért bármit megadnak a szolgáltatók, még ha húzzák is a szájukat azért, hogy drága a koncesszió. Ez részben igaz lehet, hiszen a technológia fejlődésével szinte mindent hálózatokba kapcsolunk, és ha egy szolgáltató még 2-3 év múlva is működni szeretne, akkor a frekvenciákhoz való hozzáférés - mondhatni - létkérdéssé válik számára.

Hárman versenyezhetnek az 5G frekvenciákért

Digi Csoport: az NMHH döntése alaptalan és nem tisztességes

Csakhogy a kép ennél sokkal komplikáltabbá vált és ahhoz, hogy az új generációs technológia tényleg elhozza azt az áttörést, amit mindenki remél tőle, már nem lehet a sávszélességre azzal az egyszerűséggel gondolni, hogy a szolgáltatók úgyis kifizetik, mert kell nekik. Ezt úgy is mondhatnánk, hogy a frekvenciapályázatokra a kormányok már nem tekinthetnek egyszerűen úgy, mint egy aranytojást tojó tyúkra. A bevételmaximalizáló hozzáállásnak ugyanis komoly ára lehet - legalábbis erre jutott a GSMA legfrissebb kutatása (The Impact of Spectrum Prices on Consumers), amelyet Kevin Bahia, a vállalat vezető közgazdásza ismertetett a Nemzetközi Távközlési Egyesület (International Telecommunication Union, ITU) idei nemzetközi konferenciáján, Budapesten.

A GSMA kutatása ugyanis rámutatott, hogy a frekvenciák magas árazásának igenis van negatív hatása, ami a felhasználói oldalon csapódik le. Történhet ez például a rosszabb lefedettségen vagy a lassabb adatátvitelen keresztül, ami pedig áttételes következményként a gazdaság fejlődését is visszavetheti.

A felmérés 64 ország (30 fejlődő és 34 fejlett gazdaság) 229 szolgáltatóját vizsgálta 2010 és 2017 között. A kutatók erős összefüggést találtak a magas frekvenciaárazások és bizonyos más spektrummenedzsment döntések, valamint a negatív fogyasztói eredmények között. A kutatás egyebek mellett rámutatott, hogy

• a fejlett országokban a magas frekvenciaköltségeknek jelentősen visszavetették a 4G hálózatok elindítását és hosszabb távon rontotta a 4G hálózatok minőségét.
• A fejlődő országokban a frekvenciahálózatok ára átlagosan közel háromszorosa volt a fejlett országokénak a várt bevételek viszonylatában. Ezekben az országokban a magas fekvenciaköltségek lassították mind a 3G, mind a 4G elterjedését és hosszabb távon romlott a teljes hálózat minősége.
• A vizsgált országok közül azokban, ahol a legmagasabb volt a frekvenciaárazás, egy átlagos mobilszolgáltató 4G hálózata 7,5 százalékkal nagyobb lefedettséget érhetett volna el, ha az adott szolgáltató a medián áron jutott volna hozzá a frekvenciához.
• A frekvenciák árverése is kritikus. Ha például egy szolgáltató a 4G frekvenciához 2 évvel korábban hozzájutott volna, akkor átlagosan 11-16 százalékkal nagyobb lefedettséget érhetett volna el (ha minden más tényező változatlan). A 3G hálózatok szintén jelentősen később kerültek bevezetésre azokon a piacokon, ahol későn voltak a frekvenciaaukciók. Ezekre a piacokra továbbá az is igaz volt, hogy a 3G lefedettség akár 12 százalékkal is elmaradt a bevezetési periódusban.
• A szolgáltatóknak használatba kiadott frekvenciák mennyiségének is jelentős hatása volt a hálózatminőségre. A vizsgált időszakban egy újabb 20 MHz-es 4G frekvencia használatba adása a letöltési sebességet átlagosan 1-2,5 Mbps-al növelte, ami akár 15 százalékos javulást jelent.

Mitől mennek fel az árak?

A GSMA szerint a magas frekvenciaárakban a kormányzati spektrummenedzsment és az ehhez kapcsolódó szabályozások is jócskán benne vannak. Az államok sokszor nagy pénzeket szeretnének behúzni az értékesítésből, ami mögött sokszor az állam magas finanszírozási igénye, az adósságok csökkentése áll. A kutatás arra is rámutatott, hogy általában azokban a fejlődő országokban drágák a frekvenciák, ahol az állami szektor pénzügyi nehézségekkel küzd és a költségvetési lyukakat szeretnék betömködni vele.

Emellett azonban az is emelheti az árakat, ha például mesterségesen korlátozzák vagy késleltetik a mobilszolgáltatók rendelkezésére bocsátható frekvenciák mennyiségét - ebben az esetben a frekvenciákhoz való hozzáférésért folyó versen az, ami felviszi az árakat, ami viszont a mobilpiac fejlődésének kárán történhet.

A kutatás bemutatását követő kerekasztal-beszélgetésen Gabriel Solomon, az Ericsson európai és latin-amerikai régiójának kormányzati és ipari kapcsolatokért felelős vezetője példaként említette az idén Európában lezajlott olasz, német és brit aukciót, amelyek szerinte Európa legdrágább spektrumárverései lettek.

Mint már ismert, az 5G-s frekvenciák aukcióiból a német államnak 6,5 milliárd euró bevétele lett, az olasz kormány a vártnál 4 milliárd euróval többet, azaz 6,55 milliárd eurót zsebelt be, míg a brit kormány 1,4 milliárd fontot (1,6 milliárd euró) kasszírozott, ami a duplája lett a tervezett összegnek.

Solomon szerint vannak kormányok, amelyek megértik, hogy a bevétel nem minden és a frekvenciaértékesítéseket egyfajta holisztikus megközelítéssel nézik, azt próbálják felmérni, hogy a telekommunikációs ágazat mit tud tenni a gazdasági növekedésért. Ezt pedig prioritásként a rövid távú bevételmaximalizálás elé helyezik.

A szakember szerint abban lehet valami összefüggés, hogy Kína, Japán vagy Chile a frekvenciaértékesítésekkor nem nagyon számol fel díjakat előre és ezért cserébe a hálózatokban kapnak többet vissza a szolgáltatóktól. Kínában és Japánban például a hálózat négyszer sűrűbb, mint Európában vagy az USA-ban, Chilében pedig a latin-amerikai társakhoz képest háromszoros a hálózatsűrűség. Solomon szerint a kormányoknak el kell dönteni, hogy mit akarnak:

Az európai példák egyfajta ellenpéldája lehet Dél-Korea, ahol az egyik első 5G frekvenciaaukció zajlott le tavaly. Dél-Koreában nem szálltak el az aukció során az árak, a koreai kormány a meghirdetett induló ár környékén, azaz 3 milliárd dollárnak megfelelő wonért értékesítette a következő generációs frekvenciákat. Az ITU-n Je Myung Ryu, a Világbank digitális fejlesztésért felelős szakértője - aki a koreai infokommunikációért felelős minisztérium (MSIT) akkori frekvenciaértékesítésért felelős főigazgatója volt - sikeresnek nevezte az aukciót, miután véleménye szerint sikerült elérni azt az egyensúlyt, hogy a spektrumértékesítés minden szereplőnek jó legyen. Szerinte ezt mutatja az is, hogy most az 5G bevezetése gyorsabban halad, mint anno a 4G-é, és csak idén 5 millió előfizetővel számolnak.

A bevétel nagysága nem a siker mértéke

A frekvenciák értékesítése a gazdasági transzformáció kulcseleme. A korábbi évekkel szemben azonban most az a nagy különbség, hogy most az aukcióknak nem az a fő funkciója, hogy mások aktivitását finanszírozza, hanem az, hogy a társadalom számára felszabadítsa a technológia adta előnyöket - hangsúlyozta Robert Middlehurst, az Emirátusok Telekommunikációs vállalatának (Etisalat) nemzetközi kapcsolatokért felelős alelnöke, aki szerint ez már nem luxus, hanem a mindennapok része.

A GSMA a kutatás eredményei fényében a következő javaslatokat fogalmazta meg:

• A frekvenciaértékesítésből származó bevételek maximalizálása nem lehet többé a siker mértéke, miután a magas frekvenciaáraknak messze nyúló negatív hatásai vannak mind a fogyasztókra, mind a digitális gazdaságra nézve, amelyek túlmutatnak a magas árakból származó hasznon. Az elsődleges hangsúly ezért azon kellene hogy legyen, hogy azok kapják meg a frekvenciák használatát, akik a legtöbbet tudják kihozni belőle a társadalom egészének javára.
• A rosszul megtervezett aukcióknak rossz eredményekhez vezetnek, ha az aukciókat a "hatékonyság" nevében nem megfelelően használják. Például ha a kikiáltási árat túl magasan határozzák meg, előfordul, hogy az értékes frekvenciát nem sikerül értékesíteni, vagy csak olyan magas áron, hogy a mobilszolgáltatóknak a beruházási terveiket is át kell gondolniuk, vagy a költségek fedezésére magasabb díjakat kell meghatározniuk.
• A frekvenciák kínálatának mesterséges korlátozása - például dedikált frekvenciák egy új vagy már létező belépőnek - a szolgáltatások visszafogását és az árak emelkedését vonhatja maga után. A prioritásnak inkább annak kellene lennie, hogy a megfelelő mennyiségű frekvenciát a szolgáltatók rendelkezésére bocsássák, hogy a fogyasztóknak a szélessávú összekapcsoltság iránt egyre növekvő igényét ki tudják elégíteni, és az egyre nagyobb adatforgalmat biztosítani tudják.
• A frekvenciákat abban a pillanatban a piac rendelkezésére kellene bocsátani, amint a szolgáltatók részéről üzleti igény mutatkozik rá. A GSMA szerint a frekvenciák rendelkezésre bocsátásának szükségtelen késleltetése a mobilszélessáv bevezetésének csúszását eredményezhezti még több embert szolgáltatás nélkül hagyva.
• A politikai döntéshozóknak a piaci szereplőkkel együtt kellene dolgozniuk, hogy megfelelő időben biztosítani tudják szolgáltatók számára a fair és hatékony frekvencialicencet, hogy annak hasznát az egész társadalom élvezhesse.