A KSH jelentése szerint 2,4 százalékkal elmaradt a gazdaság teljesítménye az tavalyi második negyedév szintjéhez lépest. Ez, bár sokan jobb eredményre számítottak, nem volt meglepő azok után, hogy az építőipar és összességében az ipari termelés már korábbi adatok szerint visszaesést mutatott júniusban, miközben a járműgyártás erősen növekedett. A lassulás jórészt az infláció eredménye: a lakosság vásárlóereje és így fogyasztása is nagyot zuhant.

Páratlanul magas infláció

A gazdasági visszaesés elhúzódásának okai már eddig is látszottak. A tavalyi évben az energiaárak elszállása miatt a fizetési mérleg borult fel, ami a 2018 óta gyengülő forint összeomlását hozta, egyúttal meredeken emelkedni kezdett az infláció, amely végül az Európai Unióban messze a legmagasabbra nőtt.

Kapcsolódó

A forint megmentésének ára

A forint zuhanását a jegybanknak muszáj volt megfékeznie, ehhez igen magasra kellett emelni a különféle jegybanki kamatszinteket (legmagasabbra, 25 százalékra a kamatfolyosó felső szélét), ami önmagában is a gazdaságot lassító hatás, de a rendkívül magas infláció megfékezéséhez is szükség volt a szigorú monetáris politikára. A magas infláció, majd a megfékezésére irányuló pénzmennyiség csökkentés önmagában törvényszerűen gazdasági visszaesést hoz átmenetileg, ennyiben nincs min meglepődni az adatot illetően.

Az export, mint megmentő tényező

Az energiaárak tavaly év végi zuhanása, egyidejűleg a magyar export fellendülése nagy segítséget jelentett a gazdaságnak, ezek hatására ismét többlet keletkezett a külkereskedelmi mérlegben, az ország fizetési mérlege lassan helyre áll, így a forintra fundamentálisan nem nehezedik leértékelődési nyomás. A hatalmas infláció azonban bekövetkezett, a lakossági vásárlóerő nagyot zuhant, így a belső fogyasztás is nagyot esett, jócskán csökkentve a GDP szintjét.

Törvényszerű recesszió

A magas kamatok és a jegybank egyéb intézkedései, amelyek a pénzmennyiség szűkítését és így az infláció megfékezését szolgálták, a jövedelmek reálértékének csökkenésével együtt visszavetették a hitelezést, elsősorban a lakáshitelek esetében. Ez ilyenkor törvényszerű hatás, ráadásul az ingatlanpiac nálunk is túlburjánzott, kisebb lufi alakult ki (persze messze nem akkora, mint Kínában), ilyenkor az építőipar is visszaesik, hozzájárulva a gazdasági recesszióhoz.

Az okok, a lezajlott események így törvényszerűen erősen recessziós adatot hoztak, az egyetlen remény az volt, hogy a mezőgazdaság erős növekedése kompenzálni tudja ezt. A lényegen ugyanakkor ez sem változtatott volna, hisz mindez már a múlté. A körülmények azóta sokat javultak, a kérdés, hogy ezek után milyen hamar állhat vissza a növekedő pálya.

Gyors javulás jöhet

Az infláció gyorsan csökken, ráadásul most is már főként csak a bázishatás jelentkezik benne, így újból megindulhat majd a reálbérek növekedése, persze időbe fog telni, mire a tavalyi és idei év eleji veszteséget sikerül ledolgozni. A kamatszintet ennek megfelelően már folyamatosan csökkenti a jegybank, ami a hitelezés élénküléséhez fog vezetni. Az export erős, akárcsak a beruházások szintje, így jó eséllyel még idén véget ér a recesszió, és megindul a növekedés.

Euróval könnyebb

A recessziót okozó tényezők közül egyet érdemes lehet kiemelni, amely sokat rontott a helyzeten. Ha a forint nem gyengül 2018 óta, vélhetően tavaly a fundamentálisan indokolt gyengülés sem vált át pánikba, így jó eséllyel alacsonyabb kamatszinttel, kisebb inflációval megúsztuk volna az egészet, ami persze a recesszió mértékét is jócskán csökkentette volna.

Ezek alapján úgy tűnik, hogy ha a jó években bevezettük volna az eurót, sokkal kevesebbel megússzuk az energia-, és inflációs válságot, ráadásul a jegybanki kamatszint az Európai Központi Bank alapkamata lenne, ami még most is 4 százalék alatti. Így a recesszió is sokkal kisebb lett volna, sőt, esetleg sor sem kerül a visszaesésre.