A szigetország konzervatív pártján belül folytatott belharcban alig több mint egy hét kellett ahhoz, hogy az eredetileg induló 10 jelentkező lemorzsolódjon, a végére pedig csak két jelölt maradjon versenyben: a jelenlegi külügyminiszterre Liz Trussra, és a Johnson ellen irányuló puccs állítólagos megindítójára, Rishi Sunak korábbi pénzügyminiszterre szűkült a választás.

A július 12-től 20-áig lezajló fordulókban a párt képviselői szavaztak, és egyik napról a másikra estek ki azok, akik a legkevesebb támogatást kapták. Innentől azonban a párttagság egésze dönt arról, hogy szeptember 5. után ki vegye át az Egyesült Királyság miniszterelnöki posztját.

Míg a selejtező körök alatt elmondható, hogy Sunak végig viszonylag magabiztosan vezetett (utolsó legszorosabb fordulóban 137-113, illetve 105 a kieső Penny Mordauntnak), addig a legfrissebb kormányzati felmérés szerint a széles tagság 61 százaléka Truss felé húz, míg Sunak csak 39 százalékuk támogatását élvezi. Ennek ellenére korai lenne eldöntöttnek tekinteni a kérdést, hiszen a két induló napi szinte vitázik és a papírformát az utóbbi években is többször felülírták a brit szavazók.

Előreszaladt kampány

A verseny kezdetén viszonylag egyértelműek voltak a választó vonalak, Sunak lemondása volt az egyik első, ami megtörte Johnson párton belüli támogatását. Ezzel, a lehetséges adócsökkentések elnapolásával és a pandémia alatt általa kiosztott szociális támogatásokkal úgy tűnt, hogy elsősorban nem a párttagokra, hanem az egész ország szavazóbázisára céloz.

Több fronton a tipikusabban baloldal által képviselt ügyeket választotta, így például szinte ő volt az egyetlen induló aki kitartana az EU által vállalt 2050-re ígért klímasemlegesség mellett, és a reményvesztett fiataloknál azzal is igyekezett jó pontokat szerezni, hogy az elérhetetlen árú régi ingatlanokhoz képest, olcsóbb, jobban fenntarthatóbb lakásokat szeretne felhúzni.

Őfelsége kincstárnoka, 2020.03.11.
Őfelsége kincstárnoka, 2020.03.11.

Mindez egyébként egy feltehetően széles tömegek számára elfogadható csomagolásban, amely szerint az Egyesült Királyság 2045-re energia függetlenségre törne atom- és a szigeten kívül telepített szél- illetve naperőművekkel. Ez utóbbi különösen azért fontos Johnson vidékre telepített szélerőműveihez képest, mert az ott élő többségében konzervatív szavazókat erősen taszítja a velük járó zaj, és így az ingatlanaik értékének csökkenése.

Adófóbiás bázis

Az adók terén azonban valószínűleg némileg riasztóan hathatott a párttagságra az, hogy majdnem 50 év után először emelné 19 százalék fölé a társasági adót Sunak. Ráadásul rögtön 25 százalékra, ezzel nekimenve a klasszikus növekedési kényszernek, és potenciálisan lecsökkentve az Angliába érkező befektetések számát.

Hasonlóképpen az sem lehetett túl szimpatikus a jelen helyzetben meggyőzésre váró szavazóknak, hogy kezdetben Sunak rendszeresen arról beszélt, hogy ilyen infláció mellett nem engedhetik meg a lakossági adóterhek csökkentését. Akárhogy is, érezhette a hurkot, mert mostanában már inkább arról beszél, hogy a következő ciklus végéig, 20 százalékról 16-ra csökkenti a a britek személyi jövedelemadóját.

A szavazóbázis jobboldali részét eredetileg leginkább a bűnüldözésre való ráerősítéssel akarta megnyerni, különösképpen kiélezve azt a „grooming gang” jelenségre, melyben tipikusan vidéki városok muszlim vallású közösségei használnak ki fiatal lányokat szexuálisan. Bár ezekben az esetekben történtek bebörtönzések és komolyabb vizsgálatok is, a probléma kiterjedtségét nehéz megállapítani, mivel a téma érzékenységére hivatkozva csak kevés konkrét adatot hoztak nyilvánosságra a hatóságok.

Retorikai üldözöttség

A kultúrharcos narratívába illő témák tárházát Sunak mostanra azzal egészítette ki, hogy a magukat nőnek valló transzneműekkel szemben foglalt állást: megőrizné a nőknek fenntartott helyek (például: öltözők, mosdók) exkluzivitását, a férfinak született sportolókat eltiltaná a nőkkel való versenyzéstől, és a gyermekek megvédésére hivatkozva több ponton átírná a 2010-ben elfogadott egyenlőségi rendeletet, mely többek között a nemváltáson és szexuális orientáción alapuló diszkriminációt tiltja az országban.

Sunak egy július 29 tartott beszédében mondta el, hogy a Munkáspárt vezetése alatt elfogadott törvény egy „trójai faló”, és hogy nem hagyhatják, hogy az iskolai tananyagokat britellenes propagandává változtassák, vagy hogy sértéssé váljon kimondani azt hogy nő vagy anya. Elmondása szerint nem ők kívánnak részt venni a kultúrharcban és nem ők az agresszorok, 

de eltökélt szándékunk, hogy véget vessünk az agymosásnak, a vandalizmusnak és az ujjal mutogatásnak. Túl gyakran használják [a liberális mainstream] a meglévő jogszabályokat a társadalom mesterséges alakítására, anélkül, hogy ehhez bárki hozzájárult volna.

Az elhangzott aggályok legitimitását érintetlenül hagyva is jól kivehető pontokon hasonlít Sunak retorikája a magyar kormányéhoz, és itt elég hogyha "az apa férfi, az anya nő, a gyerekeinket pedig hagyják békén" szlogenre vagy a "normálisok" és az "aberráltak" szembeállítására gondolunk.

Nyílt mosolyok, zárt ajtók

Bár a kultúrháborús nyelvhasználat többnyire hatásos pozitív reakciók kicsikarására a párttagságból, Sunaknak az lehet a veszte, hogy nem tudja levetkőzni az „áruló” skatulyáját. Azon túl, hogy a vállalhatatlanság címén kihátrált saját miniszterelnöke mögül, pénzügyminiszteri aláírásai nyomán olyan sikereket is magának tulajdonít, amiket elvileg zárt ajtók mögött el akart vágni.

A legélesebb kritikát talán Ben Wallace védelmi minisztertől kapta, aki szerint Sunak szabályosan „hátba szúrta” Johnsont, akinek korábban például a védelmi költségvetés elfogadásához is felül kellett írnia az akkori pénzügyminiszter ítéletét. Ha adunk az őt kritizáló hangok véleményére, akkor Sunak egy meglehetősen pragmatikus politikus, aki rezzenéstelen arccal felmondja, amit közönsége hallani szeretne.

A mostani versenyben pálfordulást hajtott végre az általa korábban védeni próbált kínai kapcsolatokon, és bár az energiafüggetlenség komoly témája kampánya elejétől, szinte elfogadott tény, hogy az Oroszország elleni fellépéshez jóval óvatosabban nyúlna mint Johnson vagy Truss.

A tagság kedvence

Sunakkal ellentétben, Liz Truss külügyminiszter nem mondott le Johnson kormányában betöltött pozíciójáról, és az orosz-ukrán háborúban való állásfoglalását sem lehet kétségbe vonni, hiszen már most megígérte a védelmi költségvetés 3 százalékosra emelését, és Ukrajna február végén megindított megszállása előtt, személyesen is megütközött Szergej Lavrov orosz külügyminiszterrel, aki arra panaszkodott, hogy brit kollégája nem fogadja el az általuk prezentált „tényeket”.

Liz Truss és Boris Johnson a brüsszeli NATO csúcstalálkozón, 2022.03.24.
Brüsszeli NATO csúcstalálkozó egy hónappal az orosz támadás után, 2022.03.24.

A kultúrharcos vonalat ő a kampánya elejétől viszi, beszédei elején rendszeresen elmondja, hogy a konzervatív pártban még tudják mit jelent az hogy valaki „nő”, és bár ő sem zárkózott el a 2050-re kiírt klímavállalásoktól, azt már előrevetítette, hogy felfüggesztené az energiaszektorra kiszabott zöldadókat, ezzel is segítve a családok helyzetét.

A megújuló energiák terén az ő mumusa a napelem, gyakorlatilag a Sunakéval megegyező indoklással óvná ettől a vidéket, viszont esetében ez azonnali adócsökkentésekkel összekötve egyelőre úgy néz ki sokkal jobban megfogta az ország konzervatív párttagságát.

Menedzselt fordulatok

Mindez annak ellenére sikerült neki, hogy Trusstól sem idegenek az éles véleményváltoztatások. Ezen a héten például a Truss-kampány arról publikált egy tervet, hogy a régiós átlagos megélhetési költségekhez igazítanák a közszférában dolgozók fizetését, ezzel 8,8 milliárd fontot (4,1 ezermilliárd forint) spórolva az állam költségvetésének.

A nyilvánosságra került terv után jövő hirtelen felháborodást követően egyből kitáncolt a tervezetből, és Truss azóta is azt mondja erről, hogy egyrészt a média félreértelmezte azt, másrészt az abból nyert összeg nem volt szerves része költségvetésének, harmadrészt pedig amúgy sem fogják végrehajtani.

Truss legnagyobb váltása talán mégis a brexit kapcsán volt, hiszen annak ellenére, hogy ő maga az EU-ban maradás mellett volt, a döntés óta a függetlenségben rejlő lehetőségeket emlegeti, ennek kapcsán pedig rendszeresen hivatkozik nemzetközi kereskedelemért felelős államtitkári, és mai napig tartó külügyminiszteri tevékenységére.

Magyar szemszög

Posztjából adódóan természetesen a magyar politikától sem teljesen idegen, és Trussnak hasonlóan komoly fenntartásai vannak az illegális migrációval szemben. Bár Sunak sem ellenzi a tervet, Truss egyenesen élharcosa az Egyesült Királyság Ruanda-tervként emlegetett programjának. Ez leegyszerűsítve arról szól, hogy az elkapott illegális bevándorlókat egyszerűen gépre raknák és az afrikai országba reptetnék.

Az első ilyen gép június közepén szállt volna föl, de az Emberi Jogok Európai Bírósága az utolsó pillanatban megállította azt, azzal hogy az 7 darab utas közül egy iráni férfinek valódi kockázatot jelentene ott tartózkodása. Truss szerint a bíróság ezzel is világossá tette saját agendáját, és elmondása szerint az emberi jogok európai egyezményéből is kész volna kilépni, ha nem sikerül gyengíteni a strasbourgi bírák befolyását.

Annak ellenére egyébként, hogy Truss arról is büszkén szokott beszámolni, hogy az Egyesült Királyság az elsők között adott fegyvereket Ukrajnának, alig több mint egy hónapja fogadta Szijjártó Péter magyar külgazdasági és külügyminisztert is, aki kollégájával szemben jó kapcsolatot ápol Lavrovval, és rendszeresen az Ukrajna szuverenitását alacsonyabb prioritásként kezelő békekötést követelné meg.

Mindez csupán két nappal előzte meg Boris Johnson bejelentését a lemondásáról, és bár a találkozó részleteit nem tudni, Szijjártó mérföldkőnek nevezte a találkozót. Beszámolójába a magyar külügyminiszter azt hangsúlyozta, hogy Magyarország egyike volt azon keveseknek, akik nem bírálták a briteket a brexit miatt, és az EU „bosszúálló” politikáját sem támogatták velük szemben.

Stagnáló kereskedelem

Mérföldkövekre márpedig szükség van, mert bár a brexit és a pandémia kitörése között, egészen 2019-ig nőtt a kereskedelem, a végére elérve a 7 milliárd fontot, azóta jelentősen visszaesett ennek összértéke. 2021-től az idei első negyed évig csupán 5,6 milliárd font (2,6 ezermilliárd forint) volt, ami egy 4,3 százalékos növekedést jelent ez időszak alatt.

Jelenleg az Egyesült Királyság leginkább generátorokat, autókat és digitális eszközöket exportál Magyarországnak, miközben elsősorban gyógykészítményeket, elektromos kiegészítőket, és nehézgépeket importál innen. Bár Magyarország számára nem elhanyagolható kereskedelmi partnerek a britek, 2020-ban még a Tescoval együtt is, csak 2,6 százalék az itteni piaci részesedésük, hogyha egybe nézzük a szolgáltatói és a termékipart.

Ez mintegy 0,4 százalékos emelkedés volt 2019-ről, de a britek listáján a magyarok csak a 37. helyen szerepelnek, mint kereskedelmi partnerek. Mindeközben magyarországi közvetlen befektetéseik 10,9 százalékkal csökkentek ez idő alatt, holott fordított irányban a kormány háromszorosára növelte angliai befektetéseit, bár ez a 200 milliárd forint, még így is csak a harmada annak az összegnek, mint amit ők hoznak ide.

Viharos idők

Tekintve, hogy Bank of England pénteken bejelentette, hogy az ország egy 2023 végéig tartó recessziós időszaknak néz elébe, és az aktuális háború mellett a 2024-es választásokra való készülés, és még az EU-va folytatott jogviták is lefoglalják Nagy Britanniát, önmagában kétséges, hogy bármiféle prioritást élveznének a magyarországi kapcsolatok.

Azonban ha azt nézzük, mit emelt ki Szijjártó a Trussal tartott találkozóból, elképzelhető, hogy EU-s tagállamként mégiscsak tudnánk valamit kínálni az Egyesült Királyságnak, ehhez azonban feltehetően az is kéne, hogy a magyar kormány diplomáciailag is vállalható szövetségese legyen a klasszikus Nyugat egyik legfőbb bástyájának.