Van, amiben uniós sereghajtók vagyunk és örülhetünk neki

Az EU sokféle energiaforrást használ, ám a tagállamok között igen jelentős az eltérés. Megnéztük, hogy hol van Magyarország az uniós energiatérképen, illetve azt is, hogy mennyire függ az EU Moszkvától, ha energiáról van szó. Nem fog örülni.
Dzindzisz Sztefan, Kristóf Réka, 2018. április 18. szerda, 07:08

Az Európai Bizottság 2015-ben indította el az energiunió elnevezésű programját, melynek segítségével egyrészt felvennék a harcot a klímaváltozás ellen, másrészt pedig - mind a lakossági, mind az üzleti világnak - "biztonságos, megfizethető és környezetbarát" energiaellátást biztosítanának.

Az eredeti elképzelés szerint a program abban is segíthet, hogy egyfajta uniós rezsicsökkentésként alacsonyabbak legyenek a villanyszámlák, úgy, hogy ezzel párhuzamosan új munkahelyek és szakmák jönnek létre. Mindezt új technológiák bevezetésével, energiahatékonysági intézkedésekkel és infrastruktúra-fejlesztéssel érnék el.

A tervek végrehajtása már csak azért is fontos, mert az EU számos felmutatható eredményt akar elérni a következő évtizedekben. Egészen pontosról ezekről van szó:

2020-ig:

  • legalább 20 százalékkal csökkenti az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását az 1990. évi szinthez képest,
  • a teljes energiaszükséglet 20 százalékát megújuló energiaforrásokból fedezi,
  • 20 százalékkal javítja az energiahatékonyságot.

2030-ra:

  • 40 százalékkal csökkenti az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását,
  • legalább 27 százalékra növeli a megújuló energiaforrások részarányát,
  • 27-30 százalékkal javítja az energiahatékonyságot,
  • a villamosenergia-hálózatok összekapcsolásával eléri azt, hogy az EU-ban termelt elektromos áram 15 százaléka átszállítható legyen a többi uniós tagállamba.

2050-re:

  • 80-95%-kal csökkenti az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását az 1990. évi szinthez képest.

Hol tartunk most?

A kitűzött célokat csak akkor lehet elérni, ha pontosan tudjuk, hol is tartunk éppen. Éppen ezért az uniós statisztikai hivatala, az Eurostat a napokban közzétett egy tanulmányt, amelyben a legfrissebb, 2016-os adatok alapján mutatják be az EU energiatérképét.

Sokatmondó adat, hogy az államszövetség energiaszükségletének mindössze 46 százalékát termelte meg maga, a maradék 54 százalék továbbra is unión kívüli import. A felhasznált energiamix pedig így néz ki:

Egészen más ábrát látunk akkor, ha azt nézzük, hogy az EU milyen forrásból termeli a saját maga által előállított energiát:

Persze az, hogy valaki milyen forrásból látja el a lakosságot, tagállamonként különbözik: Ciprus például energiaéhségének 93 százalékát fosszilis energiaforrásból fedezi, ugyanez az arány Máltán 79 százalék, Luxembourgban pedig 63 százalék. Ezzel szemben Olaszországban, Hollandiában és az Egyesült Királyságban az igény harmadát gázzal fedezik, míg például Franciaországban a nukleáris forrás (42 százalék) adja az energiaellátás nagy részét, úgy ahogy Svédországban (33 százalék) is. Ez utóbbiban még így sem a nukleáris a vezető energiafajta, hiszen a megújulók már 37 százalékát fedezik az energiaigénynek, pont annyit, mint Lettországban.

És hogy mi a helyzet Magyarországon? Itthon az Eurostat 2016-os adatai szerint az energiaellátásból a gáz 31,2, fosszilis energiák 27,3, a nukleáris energia 16,2, a megújulók 11,7, míg a szén 8,8 százalékkal veszi ki a részét.

Akkor is igen jelentős eltéréseket látunk, ha azt nézzük, hogy ki, milyen energiát termel meg saját magának. Például a francia energiatermelés 80 százalékát a nukleáris energia jelenti, ugyanez az arány Belgiumban 75, Szlovákiában pedig 62 százalék. Vannak, akik teljesen más irányba indultak, így például a Máltán megtermelt energia több mint 90 százaléka megújuló. Igaz, előbb láthattuk, ez mennyit jelent, hiszen energiaéhségük 79 százalékát így is - import - fosszilis energiából fedezik.

A szén ma még kikerülhetetlen
Reuters

Lengyelországban még mindig nagy divat a szén (78 százalék), de ez az energiaforrás Észtországban (67 százalék), Görögországban és Csehországban (egyaránt 59 százalék) is népszerű, míg Hollandiában a gáztermelés viszi a prímet (83 százalék). Fosszilis energiatermelésben nem annyira erősek a tagállamok, a legnagyobb arányt a saját energiatermelésből Dániában (47 százalék) és az Egyesült Királyságban (41 százalék) látunk.

Honnan jön az energia?

Ahogy korábban is írtuk, az EU energiaigényének több mint felét importálja. A legnagyobb mértékben fosszilis energiákat (azon belül is nyersolajat), ami a behozatal közel kétharmadát hozza. Ettől jelentős mértékben le van maradva a gáz- (24 százalék) és szénimport (9 százalék) is.

Az talán keveseket lep meg, hogy bármilyen rossz is a politikai viszony Oroszországgal, az EU bizony igencsak függ keleti szomszédjától. Ezt néhány ábrával egyből bizonyítjuk is.




Jól látható, hogy nincs olyan energiafajta, amelynél nem a Vlagyimir Putyin vezette állam lenne a fő beszállítója az uniónak. Magyarországon például senkinek nem kell magyarázni, hogy mit jelent az a kifejezés, hogy "az oroszok elzárnák a gázcsapot". Persze a teljes képhez hozzátartozik az is, hogy Oroszország egyértelműen legnagyobb bevételi forrása az energiaexport, így az utánpótlás elvágása valószínűleg nekik fájna jobban, hiszen az EU - ha jóval drágábban is -, de tudná függetleníteni magát az oroszoktól. Erre egyébként már láthatunk kezdeti lépéseket.

Éppen ezért igencsak érdekes a következő ábra, ami azt mutatja, hogy az EU tagállamai mennyire energiafüggetlenek, azaz mennyire függenek az importtól.

Az unió összességében 56 százalékban importálja az energiát, ez pedig jelentős növekedés a 2000-ben mért 47 százalékhoz képest. Amennyiben csak a 2016-os adatokat nézzük, úgy azt látjuk, hogy a legnagyobb mennyiségben Málta, Ciprus és Luxembourg importál energiát - ezekben az országokban ugyanis 90 százalék feletti eredményt mért az Eurostat. A legjobb helyzetben pedig Észtország van, ahol alig importálnak energiaféléket. Magyarország a középmezőny oszlopos tagja, 50 százalék körüli eredménnyel pontosan az uniós átlagot hozza.

A közlekedés visz mindent

Az energiát mindenki használja, nem mindegy azonban, hogy egyes szektorok mekkora mennyiséggel veszik ki a részüket. A közlekedés például a végleges energiafogyasztás mintegy harmadáért felel, jóval többért, mint amennyit a lakosság (26 százalék) felhasznál. Érdekesség, hogy az ipar csak a képzeletbeli dobogó legalsó fokára fért fel a maga 25 százalékával, míg őt a szolgáltatások (14 százalék) és a mezőgazdaság (2 százalék) követi.

Amennyiben pedig azt nézzük, hogy milyen energiafajtákat használnak a végfogyasztók, úgy a fosszilis energia viszi a prímet 39 százalékkal, amit az elektromos áram és a gáz követ egyaránt 22 százalékkal, majd az megújulók direkt használata jön 8 százalékkal, végül pedig a szén és a távfűtés jön 4-4 százalékkal. Itt fontos megjegyezni, hogy a megújulóknál csak azokat számolták bele, amiből nem termelnek elektromos áramot, azzal együtt jóval magasabb lenne a hozzáadott értéke.

A közlekedés több energiát fogyaszt, mint a háztartások
AFP

Ha már elektromos áram: az EU áramfelhasználásának jelentős része (44 százalék) fosszilis energiából származik, 30 százaléka megújulókból, míg 26 százaléka nukleáris erőművekből, mint például a paksi erőmű. Ahogy más területeken, itt is jelentős eltéréseket láthatunk az országok között: Észtországban és Cipruson az áramfogyasztás közel 90 százalékát fosszilis erőforrásból fedezik, míg Franciaországban a nukleáris energia a legnépszerűbb (72 százalék). Sokak számára okozhat meglepetést, hogy nemcsak Ausztria, de Horvátország is vízenergiából nyeri áramellátása jelentős részét (60 százalék körül), míg Dániában a szél az úr a maga 42 százalékával. Magyarország viszonylag egységes képet mutat, hiszen az áramigény közel 90 százalékát nukleáris és fosszilis energiával szolgálja ki. Ezen kívül csak a biomassza tud értékelhető arányt felmutatni.

Mibe kerül?

Az energiaárak változása az egyik legérzékenyebb pontja a lakosságnak, elég csak arra gondolni, hogy a Fidesz 2014-ben a rezsicsökkentéssel mint szlogennel milyen simán behúzta a választásokat. Az Eurostat most elvégezte az uniós összehasonlítást, melynek eredményei itt láthatják (azt érdemes megjegyezni, hogy a nem eurót használó országoknál az árfolyamnak is hatása lehet végeredményre):

Az nem meglepő, hogy a listák elején a gazdagabb, végén pedig a szegényebb országokat látjuk. Az eltérések mértéke már annál inkább, valószínűleg nem sokan gondoltak arra, hogy Spanyolországban és Portugáliában kétszer annyit kell fizetni az áramért, mint Magyarországon. Dániában és Németországban pedig háromszor annyit. Mielőtt azonban elkezdenénk sajnálni őket, megjegyeznénk, hogy a legtöbbször a fizetésekben is van ekkora különbség.

Hasonló a helyzet a gázáraknál is, annyi különbséggel, hogy itt még nagyobb eltéréseket láthatunk.

Magyarország mindkét táblázatban a legolcsóbb országok közé tartozik. És hogy pontosan ez mit jelent forintban kifejezve? Ebben a kérdésben a 2016-os KSH-adatokhoz fordultunk segítségért: a statisztikai hivatal szerint egy átlag magyar háztartás havi 10 900 forintot költ energiára, amin belül gázra 3824, elektromos energiára 3480, szilárd tüzelőanyagokra 2643, meleg vízre és távhőre 953 forintot költöttek.

A nyitókép forrása: Pixabay

HOZZÁSZÓLÁSOK