Az Ukrajnában dúló háború világossá tette, hogy tarthatatlan Európa függősége az orosz energiahordozók importjától. A néhai Jugoszláviában ezt már több évtizeddel ezelőtt is éppen így gondolták, ezért elkezdték kiépíteni ennek alternatíváját. Hogy milyen bölcs döntés volt ez, az éppen most derül ki, amikor a közép-kelet-európai régió alternatívákat keres az orosz olajra és gázra - derült ki a Financial Times cikkéből.

A zágrábi kormány azon dolgozik, hogy havi kétmillió tonnára bővítse az Adriai-tengertől induló olajvezeték szállítási kapacitását, amely Szlovéniának, Magyarországnak, Szlovákiának, Bosznia-Hercegovinának sőt Szerbiának is fontos alternatív importforrás lehet az orosz energiahordozóra. Ezeknek az országoknak vannak finomítóik, amelyekben importált olajat dolgoznak fel. Ezzel párhuzamosan a cseppfolyós földgázt (LNG-t) fogadó kapacitást több mint a duplájára, évi 2,9 milliárd köbméterről 6,1 milliárdra növelik.

Horvátországnak nagy esélye van arra, hogy kaput nyisson a szomszédos régiós országok energiahordozó-behozatala előtt a jelenlegi geopolitikai helyzetben, amelyben az orosz export kiszorul Európából – összegzi a helyzetet Igor Dekanic, a zágrábi egyetem geológiával és bányászattal foglalkozó professzora.

Előbb kezdődött

Horvátország az Ukrajna ellen indított orosz invázió előtt elkezdte diverzifikálni energiahordozó-importját. Egyre nagyobb mennyiségben vásárolt olajat Azerbajdzsántól és Kazahsztántól, miközben az orosz behozatal a teljes import negyedére csökkent, ami a legalacsonyabb arány 2003 óta. Az Omisaljban lévő LNG-visszagázosítási terminál erősíti az ország függetlenségét az orosz gáztól, ami az IMF adatai szerint 2020-ban már csak a teljes energiafelhasználás egy százaléka volt.

Amerikai folyékony gáz vette át az orosz földgáz helyét.

Az Adria olajvezeték, amelyet a Janaf energiavállalat üzemeltet, jelenleg havi egymillió tonna olajat képes továbbítani a kelet-közép-európai piacokra. Ennek kétszeres bővítése elegendő kapacitást biztosítana a magyarországi, szlovákiai és szerbiai olajfinomítók ellátásához. Egy ekkora beruházási döntést persze csak az Európai Unióval és a zágrábi kormánnyal egyetértésben hozna meg a Janaf, de kész lépni, ha a dolog zöld lámpát kap.

Az Omisalj-terminál bővítése a horvát igények több mint kétszeresére nagyot dobna Horvátország regionális szerepén, valóban regionális elosztóközponttá tenné az országot – mondta Andrej Plenkovic miniszterelnök nemrégiben, ami jelzi, mire hajt az ország vezetése. Ha egy évtizeddel ezelőtt nem vágták volna vissza az LNG-fejlesztéseket, akkor már most regionális csomópont lenne Horvátország – erősíti meg a kormányfő vízióját Simonyi András, az Atlantic Council Globális Energy Centerének munkatársa.

Zöld tervek

A horvátok azonban nem csupán a közeljövőre, hanem a távolabbira is gondolnak. A hosszan elnyúló tengerparton gyors nap- és szélenergia fejlesztések folynak – mondja Drazen Jaksic, a zágrábi Hrvoje Pozar Energy Institute kutatóintézet igazgatója. Ezek jelentősen megdobják Horvátország zöldenergia-termelési kapacitását, ami már most sem kicsi, 1000 MW.

Julije Domac, Zoran Milanovic államfő energiaügyi tanácsadója szerint a napenergia-termelési kapacitást 7000 MW-ra akarják emelni a jelenlegi 160 MW-ról. A szélenergia esetén a jelenlegi 1000 MW-ot akarják a duplájára növelni. Ez lehetővé teszi, hogy 2033-ra kiváltsák a szénerőműveket, amelyek az ország áramtermelésének 40 százalékáról gondoskodnak. Úgy számolnak, hogy még exportra is jut majd a villamos energiából.