Egyszer volt, hol nem volt, még 1990-ben, nyolc évvel azt követően, hogy a Balti-tenger partja közelében lévő Zarnowiec városában megkezdődtek Lengyelország első atomerőmű-építésének előkészületei, elkezdődtek a tiltakozások is a projekt ellen - írja a Notes from Poland a lengyel atomerőmű-építési tervek új híreiről szóló cikkében.

Hogy ezek hatására-e vagy sem, az akkori kormány elállt a tervtől. Tadeusz Syryjczyk, az ország posztkommunista korszakának első ipari minisztere azt mondta, hogy Lengyelországnak 10-20 éves távlatban nincs szüksége nukleáris erőműre, és egyébként sem biztos, hogy erre az energiára ott egyáltalán szükség van.

Utódai nem hallgattak e bölcsességre, pedig a szakértők igen jelentős része szerint ezt igazolta az idő. A jelenleg regnáló lengyel vezetés kifejezetten atomenergia-párti és az Európában kirobbant energiaellátási válság csak megerősítette szándékában, hogy belátható belátható időn belül nem egy, hanem két atomerőművet építtessen lengyel földön, összesen hat nukleáris reaktorral.

Az elsőt már 2033-ban be akarnák röffenteni, miközben az is előkerült már, hogy a zarnowiec-i projektet 50 év jegelés után újraélesztenék.

Húsz év alatt a semmiből

Ha csak hat blokk lesz, akkor abból az utolsó 2043-tól üzemelne, a teljes reaktorarzenál 6-9 gigawatt (GW) áramtermelési kapacitást adna hozzá a lengyel energiarendszerhez - és ebben még nincsenek benne azok a mini atomerőműves projektek, amivel a vállalkozó kedvű lengyel üzleti körök teleszórnák az országot. Ugyanakkor amint kiderült, hol építenék meg az első erőművet, az atomenergia elleni tiltakozás is újjáéledt.

Az első három reaktort ugyanis a Gdansk közelében lévő Choczewo városka közelébe telepítenék a Balti-tenger partjára. Ezt helyszínt találta a legalkalmasabbnak a lengyel környezetvédelmi hivatal. A további három reaktornak otthont adó erőműnek valahol Lengyelország központi részén keresnek helyet.

Adam Guibourgé-Czetwetynski környezetvédelmi miniszterhelyettes azt mondta a lengyel hírportálnak, hogy a kormány fel akarja gyorsítani az atomerőmű-építési programot. Ennek szellemében nem az első erőmű építésének megkezdése után választanák ki a második beruházóját, hanem majdhogynem párhuzamosan akarják futtatni a két létesítmény pályáztatását.

További fontos újdonság, hogy Varsó azzal is gyorsítaná a folyamatot, hogy esetleg több szállítótól vásárolna atomreaktorokat. Ezt a lehetőséget különösen Franciaországban üdvözölték, látva az erős egyesült államokbeli és dél-koreai versenytársakat. A szakértők ugyanakkor az amerikai technológiát látják az győzelemre esélyesnek. A washingtoni kormány szeptemberben már benyújtott egy ajánlatot mind a hat reaktor telepítésére.

Aleksander Sniegocki, a varsói Reform Intézet kutatóintézet vezetője ugyanakkor a dél-koreai technológiára szavaz. Szerinte ugyanis az ázsiai ország cégei nagyon aktívak és hatékonyak voltak az elmúlt években az ilyenfajta erőművek építésében, míg a franciáknak és az amerikaiaknak gondjaik voltak a megkezdett projektek befejezésével határidőre.

Van azért egy nem is olyan kis gond

Ha valaki az atomerőmű építésekkel kapcsolatosan csupán a médiában megjelenő hírekre, politikai és iparági bejelentésekre hagyatkozik, könnyen eshet abba a hibába, hogy úgy gondolja: forrong ez a piac, és "a világon mindenki" atomerőművet akar építeni. Ez nem így van.A franciák valószínűleg évekig ellesznek a saját, meglévő flottájuk rendbe tételével, miközben sem a finnországi kaland, sem a brit "mintaprojekt" nem nevezhető sikertörténetnek - hogy a Flamanville-3 beruházásról és a többi francia álomról ne is essen sok szó.
Az oroszok  - akiktől a lengyelek gázt se vesznek már, szóba se jöttek, de ha így lett volna, akkor azt látni kell, hogy a Roszatom megégette magát Finnországban (nem csak az ukrán háború miatt, hiszen a projekt kimúlás közeli állapotában volt már tavaly ősszel is), de Kínán kívül csak Törökország és Ázsia jöhet expanzióként szóba számukra, Európa aligha.
[A magyar Paks II. projekt jelenleg inkább afféle kommunikációs mutatványként értelmezhető, melynek tétje, hogy függetlenül attól, hogy a projekt egyhelyben áll - hiszen valójában nincs az építés megkezdéséhez szükséges, tényleges engedélye - hihetővé tehető-e, hogy halad.].  De azok az országok sem igazán építenek szakmányban atomerőművet, ahol ehhez a tudás, hatalom és technológia is rendelkezésre áll, és a lengyeleknek tetsző ajánlatot tettek, tesznek. Az amerikaiakkal például az a helyzet, hogy az Egyesült Államokban jelenleg egyetlen ilyen építkezés zajlik - és annak se örül igazából senki. Nem mintha az amerikaiak egyöntetűen elutasítanák a nukleáris technológia további használatát, vagy hogy ezzel együtt ne lehetne teleígérni Európát efféle építkezéssel, ám a Vogtle-3 és -4 építkezés így sem jó referencia. A drámai mértékű költség-, és időkorlát túllépéseknek is köszönhető, hogy miközben az amerikaiak egyáltalán nem utasítják el egyértelműen az atomerőműveket, beföldön nemigen akad jelentkező efféle, súlyosan vesztesnek látszó beruházásra.Dél-Korea csak annyiban más, hogy az ázsiai tigrisnek az utóbbi hónapokban - nem függetlenül a kormányváltástól - jutott eszébe, hogy a lassan egy évtizede lemondott nukleáris energiás álmait újraskálázhatná. Az probléma lehet a lengyelek szemében, hogy az oroszokkal is üzletelnek, de a beruházással kapcsolatos kihívások valójában az amerikaihoz hasonlók: miközben több külföldi építési elképzelés körül is megjelentek a dél-koreai jelentkezők, odahaza két, függőben lévő, saját építkezéssel is küzdenek. A dél-koreaiak referenciájának tekinthető egyetlen külföldi projekt (Abu-Dzabi, Barakah 1-4) pedig bár lassan tényleg befejeződik, de a több éves csúszás miatt nem igazán tekinthető sikeresnek. 

A szerencsés/szerencsétlen helyszín

Az első helyszín, Choczewo 80 kilométerre van Gdansktól, és jelenleg az a legfőbb jellegzetessége, hogy azok a turisták keresik fel, akik kedvelik a tengerpartot, de utálják a tömeget. A városka környezetében farmok váltogatják egymást a szálláshely-szolgáltatást nyújtó házakkal. Mindennek egy csapásra vége lenne, ha az első lengyel atomerőmű itt épülne fel, amihez hasonló méretű áramtermelő létesítmény nem lenne Lengyelország északi részén.

Az összesen 3,75 GW-os kapacitás mellett offshore szélfarmokat és Kelet-Közép-Európa legnagyobb napelemparkját tervezik telepíteni a környéken. A történet végén, a jelenleg 5500 lakost számláló település környékén termelnék meg a lengyel áramszükséglet 12 százalékát - mondta a hírportálnak Wieslaw Gebka, a kisváros polgármestere.

Kétlelkű polgármester

Amikor a lengyel hírportál arról kérdezte, mit gondol az atomerőműről, azt válaszolta, hogy magánemberként ellenzi, mert szereti, hogy települése összefonódik a természettel, ám közhivatalt ellátó személyként a lehető legjobb lehetőségeket akarja a településének az egész környéknek. Azt is elmondta, hogy 12 éves építési idővel számolnak, ami 8-12 ezer dolgozó jelenlétével járna. Ha már lerombolják Choczewo természetes környezetét, akkor ez legalább hozzon valamit a konyhára – mondta el sajátos filozófiáját.

A környéken járva azonban kiderül, hogy nem mindenki ért vele egyet. A helyi lakosok többsége az erről készült felmérés szerint támogatja ugyan a beruházást, ám sokan tiltakoznak ellene. Az ő plakátjaik láthatók sok kerítésen. Az egyik tiltakozó egy farmer, aki úgy látja az építkezés lerombolná, amit rengeteg munkával felépítettek a környéken az elmúlt évtizedekben.

A lengyel kormány egyelőre nem fordított energiát arra, hogy készítsen egy kompenzációs-kártérítési tervet a helyiek veszteségeinek mérséklésére. A demonstrálók jó részét persze ezzel nem lehetne „megvenni”, sokan közülük azért tiltakoznak az erőműépítés ellen, mert idejétmúltnak tartják az atomenergiát.

A szomszédos Németországban a 2011-es fukusimai atomerőmű-katasztrófa után döntöttek a nukleáris energia kivezetéséről az áramellátásból, és ennek szellemében fokozatosan leállították a reaktorokat, miközben a lengyelek éppen építeni akarnak. Ez adhatta ötletet az ellenzékben lévő, baloldali Együtt pártnak, hogy azt javasolja: Lengyelország lízingelje a német létesítményeket. A berlini kormány környezetvédelmi minisztere, Steffi Lemke februári varsói látogatásán nem mutatott érdeklődést erre, mivel szerinte a nukleáris energia se nem jó, se nem biztonságos.

Lemke azt is jelezte, hogy ha Varsó úgy dönt, hogy atomreaktorok telepítésébe kezd, akkor a német vezetés a megfelelő jogi lépéseket meg fogja tenni, és európai intézményi szinten is fel fog ezen elgondolások megvalósítása ellen.

Jön a háború

Ezt a nyilatkozatot azonban az Ukrajna ellen február végén indított orosz invázió előtt tette, márpedig - így a lengyel cikk - a háború átszabta Európa energiaellátási helyzetét. A német kormánykoalícióban is megjelentek azok a hangok, amelyek szerint el kellene halasztani az atomerőművek végleges bezárását. Erre az eddig történtek szerint azonban igazából nincs mód, é a kormány sem ad lehetőséget rá. De a háború következményeiből fakadó új helyzetek még tartogathatnak meglepetéseket.

A lengyel vezetés éppenséggel ugyancsak ennek az új helyzetnek a kezelésére még elszántabbá vált nukleáris álmai megvalósításában. Ehhez azonban le kell gyűrnie az társadalom egy részének kétségeit és ellenkezését - írja a Notes from Poland.