Hol dőlhet el az EU sorsa? Meglepő a válasz

Nem a brexitet tartja az Európai Uniót fenyegető legnagyobb veszélynek egy jogász szakértő annak ellenére, hogy várakozása szerint az Egyesült Királyság jelenlegi vezetése a kilépés után durva EU-ellenes intézkedéseket fog hozni, amire az uniónak hasonló modorban kell válaszolnia
Komócsin Sándor, 2019. augusztus 28. szerda, 18:48
Fotó: Reuters

Az Egyesült Királyság Donald Trump amerikai elnök geopolitikai sakkbábujává válik és az USA viszonya a szigetországgal közvetlen veszélyt jelent az EU-ra - vezeti fel a Financial Timeson (FT) publikált cikkét Miriam González Durántez, a Cohen & Gresser ügyvédi iroda kereskedelmi és szabályozási ügyekkel foglalkozó vezető jogásza. Szerinte nem az az igazán aggasztó, hogy Boris Johnson személyében egy elszánt brexiter lett a brit miniszterelnök, aki szerint országa alig több mint két hónap múlva biztosan kiszakad az EU-ból, vagy hogy a brit gazdaság hét év óta először zsugorodik.

A legnagyobb gond az, hogy az Egyesült Államok regnáló vezetése csatatérnek tekinti a szigetországot, amelyen megvívhatja a háború két fő célkitűzése, az EU aláásása és Kína visszaszorítása érdelében. Sok brit jól látja ezt a veszélyt, és távol tartaná országát, ha tehetné, de a társadalom olyan mélyen megosztott politikailag, szociálisan, lakóhelye és kora lapján, hogy képtelen reagálni a bajra.

Trump nemzetbiztonsági tanácsadója John Bolton nemrégiben Nagy-Britanniában járva világossá tette, mit akar főnöke és mit kínál cserébe (Irán térdre kényszerítése és a Huawey távközlési óriás kiszorítása ügyében az Egyesült Királyság álljon az USA mellé cserébe a brexit után azonnal elkezdenek vele tárgyalni a két ország közti kereskedelem új feltételeiről). Az EU-t nyíltan azzal vádolta, hogy rá akarja kényszeríteni az embereket a brüsszeli elit kiszolgálására.

Engedelmes kisinas

Érdekesebb ennél, hogy az FT cikkírója szerint Johnson azonnal engedelmeskedett a Washingtonból érkezett ukáznak. Bár több mint egy hónapja vezeti a londoni kormányt, nem talált időt arra, hogy elutazzon Büsszelbe, augusztusi berlini és párizsi látogatásának látható célja pedig az volt, hogy megtörje az EU egységes politikáját a brexittel kapcsolatban. Nem hagy ki egyetlen alkalmat sem, hogy oda ne bökjön azoknak, akik meg akarják akadályozni a brexitet vagy legalább el akarják halasztani addig, amíg észszerű feltételekkel meg lehet csinálni. Árulóknak és uniós kollaboránsoknak nevezi őket - ezzel ellenségként kezeli az EU-t, éppen úgy, ahogy Trump szeretné.

A rendezett brexit esélyei jelenleg jól közelítenek a nullához. Egy nyíltan ellenséges kilépést követően Skócia vélhetően érzékeny búcsút vesz az Egyesült Királyságtól, hogy visszalépjen az unióba. Ennél hamarabb várható ugyanakkor, hogy Johnson kormánya adó- és szabályozási offenzívát indít az EU- ellen, hogy elcsábítsa a befektetőket. Ezt az unió nyilván nem hagyhatja majd ezt válasz nélkül. Trump mosolyogni fog a Fehér Házban.

Akadály

Az amerikai elnök akadályt lát az EU-ban. A Kínával folytatott rivalizálása közben nem akar olyan harmadik szereplőket, amelyek arra figyelmeztetik, hogy a nemzetközi szabályok nem csupán Kínára, hanem az USA-ra is vonatkoznak. Az európaiaknak óriási erőfeszítésre lesz szükségük ahhoz, hogy szembe szálljanak ezzel az agresszióval - végül is nem könnyű ellenállni annak, ha a világ legerősebb országának kormánya frontális támadást indít valaki ellen, pláne, ha az érintett a harmadik helyre szorul a világ legnagyobb gazdaságainak sorrendjében.

Az EU jövője az FT cikkírója szerint alapvetően azon múlik, hogy túl tud-e lépni azon a frusztráló letargián, amelybe az elmúlt tíz év egymás követő válságai - a pénzügyi összeomlás, az eurózóna adósságválsága, a bevándorlási sokk - nyomán került. Agilis, pragmatikus, eszes politizálásra van szüksége. A leges legfontosabb tényező azonban, amelytől a sorsa függ, kívül áll rajta: az unió túlélését leginkább fenyegető veszély nem a brexit, hanem az, hogy Donald Trump megőrzi helyét az USA élén a jövő évi elnökválasztáson.

HOZZÁSZÓLÁSOK