Már nem Amerika, hanem Kína a megoldás kulcsa

A szénipar már haldoklik, de ettől még nem biztos, hogy akár az Egyesült Államok, akár az Európai Unió szén-dioxid-kibocsátás csökkentései érdemben befolyásolni tudják majd a globális mérleget. Minden szempár Kínára mered, de nálunk a Wizz Air is meglepetést okoz.
Szabó M. István, 2020. május 28. csütörtök, 11:15
Fotó: Getty Images

Portugáliában az új szénmentes energiatermelési rekord immár 52 nap, az Egyesült Királyság több mint 35 napig volt képes ugyanerre. Mindeközben Ausztria - a grazi távfűtőmű, a Mellach komplexum két nagy kazánjának végső kikapcsolásával végleg elköszönt a szénerőművektől; ahogyan néhány nappal különbséggel lezárta ezt a korszakát Svédország is.

Május közepén az Európai Bizottság jóváhagyta, hogy Hollandoában a széntüzelésű erőművek tervezettnél korábbi bezárása miatti kompenzációt fizessenek, mire a kormány kapásból kihirdette, hogy az ország háromnegyedével csökkenti a hőerőművei kapacitását "az éghajlati kockázatok csökkentésére vonatkozó bírósági végzés betartása érdekében". Ráadásul mindez már azt követően történt, hogy 2019-ben Hollandiában (és Spanyolországban - először a legújabb kori történelem során) az acélüzemek nagyobb szén-dioxid lábnyomot kreáltak, mint a szénerőművek.

Az Egyesült Államok árampiacán eközben olyannyira lecsökkent a szénerőművek terméke iránti érdeklődés, hogy iparági prognózisba írták bele azelképzelhetetlent: az energiamixben még tíz éve is 50 százalékos részarányt magáénak tudó szén reálisan, öt éven belül 10 százalék alá fogyhat - a jelenlegi, alig 25 százalékról. Ugyancsak amerikai adalék, hogy miközben a 2017-es elnökválasztási kampánya óta a szén(bányászat) újbóli naggyá tételét is ígérő Donald Trump még csak tompítani sem tudja az iparági esését, az Energiainformációs Ügynökség (U.S. Energy Information Administration - EIA) friss jelentése hétköznapi tényként közölte, hogy a megújuló energiaforrásból áramot termelők 2020-ban már többet termeltek a szeneseknél - és ez, mióta a szénerőművek az áramtermelési rendszerbe álltak, szintén most fordul elő ott először.

A szénipar már soha nem fog helyreállni, mert a mostani válság csak felgyorsította az évek óta tartó lassú korszakváltást - summázta azelőbbi példáknál is bővebb felsorolás és okfejtés részeként a The Guardianben Jonathan Watts és Jillian Ambrose. A brit napilap környezeti és energetikai szakújságírói arra jutottak, hogy a Covid-19 világjárvány előidézte válság az energetikában éppen azt bizonyította be, hogy a megújuló energia olcsóbb a fogyasztók-, és biztonságosabb a befektetők számára.

Kicsi, büdös, de a miénk

A lassan 10 éve tartó, de eleinte alig látható, majd az éghajlati aktivizmus és a megújuló energiatermelő technológiák gazdasági felerősödésével folyamatosan dinamizálódó folyamatról a Napi.hu többször is beszámolt. Azóta, hogy 2018 végén híre kelt, hogy az akkor még Mészáros Lőrinchez köthető egyetlen működő magyar szénerőművet bezárnák aktuális lett ez a téma. A Mátrai Erőműben történő változások (előbb újabb menedzsment- , majd a következő tulajdonos váltás , ahogyan a zavaros körülményeket produkáló környezetszennyezés) hátterében ugyanaz áll, mint az összes európai szenes erőmű esetében: gazdasági és technológiai értelemben lejárt az idejük.

A névlegesen 910 - valójában inkább rendere már csak csak 500 - megawatt (MW) teljesítményre képes magyar szenes erőmű nagy szerencséje, hogy a regnáló kormány megvásárolta azt az oligarchájától. De az is "mázli", hogy az államivá tett erőművet Brüsszel felé apró egykeként évekig könnyebben lehet majd eladni afféle kényszerű, tartalék-, vagy biztonsági kapacitásként fenntartott picike egységként, mint Lengyelországnak, ahol több mint 50 szenes blokkra vár a végzete. Ettől azonban az még tény, hogy a visontai kazánok működtetése termeli továbbra is a legnagyobb mennyiségben a honi levegőbe engedett szén-dioxidot.

A magyarországi Top3 kibocsátási adatait is összesítette a független energetikai think tank szervezeteként ismert EMBER. A tagországi diagramm szerint a magyar trojkát a Mátrai Erőmű vezeti évi 5246 kilotonna (ktCO2) kibocsátással. Utána azonban nem valamelyik nagy termelőüzem, hanem a Wizz Air következik (2372 ktCO2), melyet a 800 kilotonnával alacsonyabb kibocsátási mutatóval rendelkező Mol (1557 ktCO2) követ - a Dunai Finomítónak köszönhetően.

Covid, a katalizátor

Ebben a helyzetben a koronavírus járvány hatásai (pl. csökkenő, illetve átstrukturálódó áramfogyasztás, gazdasági megtorpanás) katalizátorként léptek működésbe. A Guardian az adatok begyűjtése során azt találta, hogy az EU-ban a legtöbb közüzemi szolgáltató első lépésben a szén arányát csökkentette, mert az drágább már a gáznál, sőt a szél- és a napenergiánál is, márpedig fölös, "bevethető" kapacitás most mindenből van már. Ennek az lett az eredménye, hogy az Európai Unióban a hőerőművek szénimportja az elmúlt hónapokban csaknem kétharmadával csökkent - és 30 éve nem látott mélységbe zuhant.

A világ szén-dioxid kibocsátásának változása 2020 januárjától
Global Carbon Project

Ahogyan a brit lapnak Rob Jackson, a Global Carbon Project elnöke fogalmazott: "A Covid-19 annyira csökkenti a szénkibocsátást, hogy az ipar soha nem fog helyreállni, mert a földgázárak, a rendkívül olcsó napenergia és szélenergia, valamint az éghajlati és egészségügyi aggályok véglegesen aláássák az ipart". Ez összecseng azzal amit a BNP Paribas befektetési menedzsment részlegének fenntarthatósági kutatásának vezetője, Mark Lewis mondott. A francia bankszakember (akinek munkaadója az OECD-hez hasonlóan bejelentette: a továbbiakban nem nyújt támogatást semmiféle fosszilis energetikai projektnek) úgy gondolja, hogy a szén-energia termelés gazdaságossági modellje az utóbbi években egyre erősebb nyomás alá került, de miközben a kiváltó okok nem változtak, a pandémia hatásai is súlyosbítják a szektor helyzetét.

Ami a szenes erőművek európai alternatíváját illeti: az ellátásbiztonság sehol nem szenvedte meg a szén térvesztését, mert az itt kivont teljesítmény felét a megújuló energiaforrások biztosították, a másik felét pedig a földgáz.
2019-ben az EU villamos energiájának a szél-, és a napenergia a 18 százalékát (569TWh) adta, a szén pedig csak a 15 százalékát (469TWh). Ráadásul a gázerőművek erősödése úgy tudott megtörténni, hogy az elmúlt 5 évben Európában mindössze 7 GW új gázerőművi potenciált építettek, és a tavalyi mennyiségi növekedés ellenére a földgáz részesedése a mixben még mindig 1 százalékkal alacsonyabb volt a 2010-hez képest.

Mindez azt mutatja, hogy a szén lefelé csúszása eddig strukturális és szolgátatási problémák nélkül megtörtént.

A kihívást a következő, 2030-ig szóló nagy lépés jelenti. Az uniós szakmai szervezet, az Eurelectric főtitkára, Kristian Ruby szerint a megújulók térnyerésének gyorsulása önmagában is komoly kihívást jelent majd, de annak érdekében, hogy az EU kellő tempóban a 2050-es klímasmelegességi célja felé haladhasson, merészebb, össziparági fellépésre is van szükség. Például olyanra, mint a német kormányzat múltheti döntése, amivel eltörölték a rendszerbe építhető napelemes kapacitások felső határát (52 GW) - amihez eddig keményen ragaszkodtak.

A fő gond nem Európa

Az Euractív még a koronavírus  járvány kitörése előtt, február végén jelentette, hogy az energia iparág szén-dioxid kibocsátása az EU-ban 1990 óta nem látott dinamizmussal csökkent 2019-ben. A visszaesés több mint háromnegyedét Németországnak, Spanyolországnak, Hollandiának, az Egyesült Királyságnak és Olaszországnak köszönheti az Európai Unió, ahol a világ összes, tavaly szén-dioxid mentesített energiatermelésének mintegy felét, azaz 150 TWh energiát sikerült tavaly összehozni.

Európa vezető szerepet tölt be a világban abban, hogy a széntermelést gyorsan felváltja a szél és a napfény. Ennek eredményeként a villamosenergia-ágazat szén-dioxid-kibocsátása az elmúlt évben gyorsabban esett vissza, mint bármikor korábban - nyilatkozta ekkor Dave Jones, az elemzést végző Sandbag európai elemzője.

Ez azonban valójában meglehetősen keveset ér, mert az valóban impozáns eredmény, hogy Írországban egy év alatt 79 százalékkal csökkent a szénfelhasználás, de hatása leginkább lokális jelentőséggel bír. A Föld legnagyobb szenes áramtermelő országainak tízes listája és erősorrendje ugyanis a következő:

  • Kína (50,2 százalék),
  • India (11 százalék),
  • Egyesült Államok (10,6 százalék),
  • Japán (3,1 százalék),
  • Dél-Korea (2,5 százalék),
  • Dél-Afrika (2,5 százalék),
  • Németország (1,9 százalék),
  • Oroszország (1,8 százalék),
  • Indonézia (1,8 százalék)
  • Ausztrália (1,6 százalék).

Ezen országokban égetik el és füstölik a levegőbe a világ energetikai szénfelhasználásának 87 százalékát. És közülük eddig csupán Németország vállalta már be, hogy konkrét határidőt adjon a teljes szénkivonásra. A 2038-as céldátum azonban akkor is kevésnek tűnik a globális üdvösséghez, ha a menetrend tarthatósága erősen megkérdőjeleződik. A németek - bármilyen konokul is mennek előre - a Top10-ben túl kicsik.

Az EMBER 2019-es jelentésében az áll, hogy a németek képesek voltak tavaly 25 százalékos esést produkálni. De az is ott van, hogy a szénerőműves termelő potenciáljuk (172 TWh) eltörpül az Egyesült Államok (966 TWh), India (999 TWh), de még Japán (285 TWh) mellett is - hogy Kínáról (4560 TWh) meg ne feledkezzünk, ahol tavaly ráadásul 2 százalékkal bővült is a termelési volumen. (Az ázsiai országban az energiafogyasztás éves növekedésének 65 százlékát továbbra is a fosszilis tüzelőanyagok adják, tavaly Kína energiafelhasználás 57,7 százalékát a termelés szénből bizotította.)

A világ "Kína problémája" könnyen érthetővé és áttekinthetpővé vált, mióta a Carbon Breef publikálta az alábbi dinamikus ábrát. A kínai statisztikai évkönyvek adataból készített diagrammok Kína energiafogyasztását mutatja tüzelőanyag szerinti felosztásban - ExaJouleban (EJ).

2000-2019 közti folyamatokból jól látszik a legfőbb probléma. Az alsó szürke sáv ugyan az utóbbi években már nem rajzolta tovább dinamikusan fölfelé a görbét, mint korábban, de ez a változáshoz kevés. Annyi nem elég, hogy 2012 óta - vagyis: nagyjából azóta, hogy a napenergia és szélenergia termelése nőni kezdett és ezek térnyerése igazán felgyorsult Kínában - 80 EJ körül billegve, gyakorlatilag stagnál. Az energiamixben ez azt jelenti, hogy a szennyezés mennyisége a zöldenergia térnyerése ellenére sem csökkent, hiába, hogy a szén részaránya időközben a 70 százalék feletti szintről 60 százalék alá süllyedt.

Lehetséges kiútnak mindebből az látszik, ha az új, 12. ötéves tervbem (mely 2021-ben indul) átírható a jelenleginél szerényebbre a tervezett szénerőmű-kapacitásbővítés. A hivatalos, de korábbi ismertett elképzelés az, hogy 2030-ra 1300 GW-ra növelik a szenes termelőerőt. Ez gyakolratilag 300 GW-nyi új erőmű építését jelentené, de erről évek óta heves viták zajlanak. Nem véletlen, hogy a 2020-as, 1100 GW-os célszám sem teljesül; jelenelg a rendszer 1050-nél jár, de a meglévő kapacitások kihasználtásága sok kívánni valót hagy maga után. Bennfentes forrásokra hivatkozva a Reuters tavaly decemberben megírta, hogy a kínai közművek széntüzelésű erőműveinek egy része csődbe jutott, és hogy a kombinált kapacitásokat 2020 végére szeretnék negyedével-harmadával csökkenteni. Készült olyan terv is, hogy két éven belül akár harmadával kisebb szenes áramtermelő erőt működtetne az öt legnagyobb közműjénél - melyes együtt a kínai széntüzelésű kapacitás 44 százalékát teszik ki.

10-20-30 százalék mínusz

A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) 2020 első negyedévre kiadott friss jelentése szerint a globális szénfogyasztás 8 százalékkal esett vissza 2020 első negyedévében (2019 azonos időszakához képest). Kína szénenergia-termelése mintegy tizedével esett vissza; az Egyesült Államokban az enyhe tél és a földgáz bősége mintegy 30 százalékkal csökkentette a szénfogyasztást (melynek részesedése a villamosenergia-összetételben beesett 20 százalék alá - először azóta, hogy a széntüzelésű villamos energia széles körben elterjedt). Az EU-ban a szénigény az első negyedévben több mint 20 százalékkal esett, és az sem segít a szenes rendszereken, hogy a karbonadó az utóbbi évek folyamatos drágulását feledve ereszkedő pályára váltott, így a szénerőművek elvileg olcsóbban tudnának üzemelni.

A globális napi szén-dioxid kibocsátás változása 2000-2020 (forrás: Global Carbon Project)

A koronavírus gazdasági hatása ugyanakkor a megújuló energia térnyerésének lassulását is előidézte: 20 év óta először torpanhat meg a tiszta energia növekedése. Ennek oka, hogy a fejlesztők idén kevesebb szélerőműparkot és napenergia-projektet építenek, mint 2019-ben - írja statisztikai jelentésében a Nemzetközi Megújuló Energia Ügynökség (IRENA). Az IEA számításai szerint ez a visszaesés 13 százalékos is lehet, és elképzelhető, hogy csupán 167 gigawattnyi (GW) plusz megújuló energiás termelőkapacitás kerül majd a rendszerekbe 2020-ban. A megtorpanás ráadásul Európát érinti a legsúlyosabban; a visszaesés elérheti akár a 33 százalékot is.

Sok ország most tétovázik - közölte Fatih Birol, az IEA ügyvezető igazgatója, pedig szerinte nem kifizetődő, ha a kormányok a támogatási programokat most elhalasztják vagy megszüntetik. A zöld energiaforrások növekedésére az országoknak "nagy szükségünk van az éghajlati céljaink eléréséhez" - tette hozzá. AZ IEA-nál úgy számolnak, hogy ha kormányok továbbra is támogatják a zöld gazdaság felépülését, akkor a rendszer 2021-ben visszatérhet az eddig megszokott kerékvágásba.

Visszaereszkedő köd

Jól lehet, az éghajlatváltozásra gyakorolt hatásként nem egyszerű számszerűsíteni a Covid-19 járvány következményeit. Április végén Ürge-Vorsatz Diána, a CEU professzora ezügyben a hvg.hu-nak azt mondta, hogy a gazdasági-közlekedési leállásoknak a hatása "egyelőre nulla", illetve "elhanyagolható mértékű", de azt azért mégis lemodellezték már, hogy a globális kibocsátások kézifék-behúzása a mivel járt a világban. A Nature-ben néhány napja publikált tanulmány számításai alapján a koronavírus-válságközepén, áprilisban, napi átlagban számoltan (a tavalyihoz mérten) 11-25 (globális átlagban számoltan: 17) százalékkal kisebb szén-dioxid kibocsátással éltek az emberek a Földön.

Ennek alig a felét lehet a felszíni közlekedés számlájára írni - állítják a kutatók. A jelenleg is gyűlő adatokkal számoló modell szerint ez előző hónapnak is köszönhetően, a 2020-as év kibocsátási mérlege mínusz 4-7 százalék körüli lehet; függően attól, hogy a korlátozások meddig tartanak, illetve hogy nyártól valóban visszatérnek-e - akár csak egyes régiókban, lokálisan - a pandémiás körülmények.

A "mi lenne, ha csupán e 4-7 százalékos éves csökkenés állandósulhatna" kérdés azonban így is elméleti, mivel Kínában a szennyezési szint máris visszatért a krízis előtti pályára. A Reuters egy finn kutatásra hivatkozva írta meg a napokban, hogy a kínai ipari tevékenységek újraindulásának köszönhetően nem csak a szén-dioxid, de a nitrogén-dioxid-, illetve kén-dioxid-kibocsátási szintek is felugrottak már olykor a tavaly mért értékek fölé. Úgy látszik, tényleg megy minden tovább - úgy, ahogyan azt március végén a Kína szakértő Kraczár Gyula lapunknak adott interjújában megelőlegezte.

HOZZÁSZÓLÁSOK
 

na4, 2020.05.28 17:56

A széndioxid hiszti egy totális bullshit. Maga a természet nagyságrendekkel több széndioxidot nyom az atmoszférába, mint az összes ipari tevékenység együtt. Az egész a zöld fasiszta eco terrorista maffia óriási hazugsága.
A hozzászólások csak a Felhasználó véleményét tükrözik. Fórum moderációs elveinket itt olvashatja: https://www.napi.hu/info/adatvedelem.html

Nyugatos_szolasszabadsag, 2020.05.28 16:03

"A szénipar már soha nem fog helyreállni"

Majd esetleg ha ráeszmél az emberiség, hogy a jégkorszakoknak nem a széndioxid szint emelkedés vetett véget. Más szóval eddig nem a hőmérséklet függött a széndioxidtól, hanem pont fordítva.
A hozzászólások csak a Felhasználó véleményét tükrözik. Fórum moderációs elveinket itt olvashatja: https://www.napi.hu/info/adatvedelem.html