Nincs több szufla Visontán?

Elfogyott a Mátrai Erőmű lendülete: gyakoribbá váltak a rendszerhibák, nem jönnek az új vezetéstől várt eredmények, és még a pénzügyi biztonságot jelentő MVM-szerződést se biztos, hogy sikerül (vagy érdemes) újrakötni.
Szabó M. István, 2019. október 14. hétfő, 07:08
Fotó: MTI Fotó

Áder János nemrég  azzal állt a gyulai egészségügyi főiskolások elé, hogy Paks II. és 7000 megawattnyi napelemes termelőkapacitás megléte kell ahhoz, hogy 2030-ig megszűnjön az "energetikai célú szénégetés" Magyarországon. A célközönségnek nem nevezhető hallgatóságot a köztársasági elnöki vízió részletekkel nem terhelte, így a nevezett három tétel egy bekezdésbe rendezésével kapcsolatban az sem derülhetett ki, hogy azokat - legalábbis 2030-ra vonatkoztatva - külön-külön is csak feltételes módban lehet értelmezni.

Az új paksi atomerőmű megépítése ma nem egy kijelentő mondatba tehető állítás, inkább a kormányzat óhajtó jele csupán. Az eredetileg 2026-ra bekapcsolni ígért reaktorok építésének megkezdéséhez szükséges, első, valóban lényeges engedélyek kiadása sem történt még meg, miközben a projekt már több mint 30 hónapos csúszásban van. Így, ha az orosz hitelből végül mégiscsak elkészül a második magyar atomerőmű (vagy legalább a fele: egy blokk), az vagy készen lesz 2030-ra, vagy nem. Tavaly novemberben úgy tűnt, hogy a reális-optimális céldátum inkább 2032 lehet.

A 7000 megawatt (MW) napenergia-potenciál ígérete ehhez képest is kérdőjel. A kormány Brüsszelben leadott - igaz, még nem végleges - klímatervében 2030-ig e mennyiségnek annyival több, mint a fele, 4000 MW szerepelt, amennyit idén várhatóan összesen telepítenek napelemekből Magyarországon.  (E témáról részletes elemzésünk: Össze-vissza ígérgetik, mennyi napelemünk lesz) A négyezres céltervet ráadásul túlzónak tartja több iparági szereplő is, ha a teljes magyarországi áramhálózati rendszer nem lesz képes lekövetni e termelői kapacitás befogadásához szükséges fejlesztési igényeket - például az energiatárolási rendszerek tömeges beépítését.

A szénerőművekről elhangzott tétel pedig: felkiáltójel. Az egyetlen, még működő magyarországi "üzem", a Mátrai Erőmű Zrt. ugyanis jelen állapotok szerint nem lesz képes 2030-ig működni. Ráadásul az, hogy Brüsszelből fűtik az uniós tagországok szénerőmű-bezárási programjait, mintha a Mátrai Erőmű érdekeivel is egyre inkább egybeesne.  Ez utóbbinak néztünk most alaposabban utána.

Tervek múltidőbe téve

"Egyre inkább az az érzésem, hogy a Mátrai Erőműben készült útiterv csak vázlat a következő évekre, de annak kidolgozásáról és megvalósításáról már az indulás előtt lemondtak" - mondta a Napi.hu-nak egy energetikai vállalat főtisztviselője. A névtelenséget érintettség okán kérő szakember szerint Mészáros Lőrinc nagyvállalkozó-millliárdos megjelenése ugyan valóban egyenesbe rántotta üzletileg a céget Visontán, de nem jutott tovább.

A Mátrai Erőmű Zrt. 2018-ban 795 millió forint adózás előtti eredményt ért el - azt követően, hogy 2017-ben még 9,1 milliárdos vesztesége volt. Ezt a sikert lehet úgy is olvasni, hogy a nagy fordulat mögött valójában az áll, hogy 2017-ben a cégvezetés a bányászati munkák átszervezésének tetemes költségét még "lenyomta" a tulajdonos német RWE torkán, így ezzel Mészáros Lőrincnek már nem akadt gondja; a nyereség pedig abból keletkezett, hogy eladták azt a 16 megawattos visontai napelemrétet, amit szintén még a németek építettek. Ennél ma már lényegesebb, hogy a profitot - összesen 11,2 milliárd forintot - osztalékként kivették a cégből úgy, hogy nem képeztek működési-fejlesztési tartalékot, és jelentős beruházást sem finanszíroznak belőle a tulajdonosok.

A Napi.hu információi szerint a cég idén ismét veszteségesre áll, ráadásul az utóbbi fél évben annyi mínusza lett, hogy az lassan a rendszer működését is veszélyezteti. (Erről megkérdeztük a cég képviselőjét is, de nem kaptunk még választ.) Olyan hírek is terjedni kezdtek a dolgozók között, hogy bár a tavalyi munkát - Mészáros Lőrinc köszönhetően - fél disznóval köszönték meg, idén előfordulhat, hogy a fizetésre valót se sikerül az erőműnek megtermelni.

A szakszervezet mindenesetre még nem aggódik - ahogyan a 24.hu-nak Medveczki Zsolt, a helyi szakszervezet vezetője nyilatkozta: "a gazdálkodás most stabil, a fizetés a kollektív szerződés szerinti időben érkezik, szeptemberben a hűségjutalmat és a tizenharmadik havi fizetést is időben kifizették."

Három forgatókönyv készült 2018-ban a Mátria Erőmű további működtetééhez
Mártai Erőmű Zrt.

A 2019-es első félév reményei (a bükkábrányi bánya területén átadott naperőmű, és a további tervek a halmajugrai naprétről, az új szemétégetőről, a gázturbinás erőművi blokk előkészítéséről) mögött ráadásul a Napi.hu cikkének köszönhetően láthatóvá vált a Mátrai Erőműnek egy másik arca is . A cég képesnek bizonyult alig 60 nap alatt lezavarni a környezethasználati engedély teljeskörű felülvizsgálati eljárását, és sikerült minden határértéken belül maradniuk. A nitrogén oxidok (NOx) szintjével ugyan csak alig, mert a 200 mg-os egységenkénti határértékhez képest az erőmű a 199 mg/Nm3-t produkált, de a kén-dioxid kvótát ehhez képest simán produkálta: a 200-as határértékhez képest 185-öt mértek. Mindez azonban még a nyári vezetőcsere előtt történt.

Idén júniusban hirtelen lecserélődött az energetikai cég korábbi vezetése. A Mátrai Erőművel gyakorlatilag a hetvenes évek eleje óta együttélő Valaska József helyére a szénerőművekhez amúgy nem kötődő, inkább gázos múltú Horváth Péter ült be. A vezérigazgató-csere óta a cégről csak egyszer jelentek meg hírek - amikor kiderült, hogy a Bene-patak vizének elszennyezése mégiscsak kötődik a Mátrai Erőműhöz. A Horváth előtti, láthatóvá tett igyekezetnek semmi jele nem maradt. Belsős forrásból úgy értesültünk, hogy a nyáron elrendelt átszervezések nem hozzák a kívánt eredményeket. Ami azért probléma, mert a céges kiadások és költségek nem csökkennek, a rendszer viszont a korábbiakhoz képest instabilabb lett.

A karbon ára

Noha a Mátrai Erőmű papíron az ország második legnagyobb erőműve - a maga 910 MW névleges teljesítményével -, tavaly csupán 500 MW körül produkált. Ennek a tüzelőblokkok állapota a legfőbb oka: gyakorlatilag már most is csak a három 220 megás termelőegység vethető be, és jövő év januárjába - az új EU-s kibocsátási normák életbe lépésével - végleg leállítják a további két, egyenként 100 megawattos blokk működését.

Az üzemzavari jelentésekből egy hozzáértő szerint az látszik, hogy "egyre inkább egy romhalmaznak tűnik az egész". Nemrég például rostélyelégés miatt kellett az egyik blokkot kivonni az áramtermelésből. Több dolgozótól azt hallottuk, hogy nemcsak sűrűbben jelentkező meghibásodásokkal van gond, hanem azzal is, hogy nincs elég karbantartó és olyan személyzet a cégnél, aki valóban ismeri az erőmű napi szintű, gyakorlati működtetésének trükkjeit.

"Amíg Valaska volt a főnök, ha gond volt, egyből tudta, hogy hova, kit kell küldeni hibajavításra. Most meg fentről van, hogy csak a tanácstalanságot érezzük"

- mondta egyikük.

Információink szerint a Mátrai Erőmű az utóbbi években úgy működött, hogy a blokkok nettó termelési költsége valamivel 30 euró/MWh feletti áron volt számolható. Ez azt jelenti, még ha a nyers számok szintjén is, hogy a széntüzelésű erőmű képes volt 10 forint körüli áron előállítani 1 kWh energiát, miközben ugyanezt Paks I. 12 forintból produkálta. Csakhogy: a mátrai árra rátevődik a szén-dioxid-kvóta "büntetési tétele", ami jó ideje 20 eurót meghaladó tétellel drágítja a mátrai áram nagykereskedelmi árát - egységenként.

Egyszerű matekpéldára leegyszerűsítve a cég nyereséges vagy veszteséges működését: ha a piacon 55 eurós ár felett lehet eladni az áramot, akkor az erőmű pluszban, ha nem, akkor mínuszban termelt. (Az Energiahivatal adatai szerint a villamos energia egyetemes szolgáltatásban az idei év első félévében a "tényleges piaci vásárlási átlagár" 15,73 Ft/kWh volt. Ebbe az árba már nem fér bele az 55 euró feletti termelői ár.)

Magyarországi erőművi termelés tüzelőanyag szerinti bontásban
MAVIR

A rendszerirányító Mavir Zrt. adatai szerint szeptember 18-án, illetve az előző napokban az erőmű 400 MW körüli teljesítményen termelt be az országos hálózatra (az ábrán a piros szín jelöli a szénerőművi termelést). Ez pontosan az a mennyiség, amennyire az erőműnek az MVM-mel öt évre szóló megállapodása van - ami viszont hamarosan lejár.

A még az RWE és Valaska József közreműködésével megkötött árambeszállítási szerződés lényege, hogy az állami energiaholding két blokk (440 MW) termelését folyamatosan igényli, így azok az MVM Zrt. beszállítójaként működnek. Ha pedig az egyéb árampiaci megrendelések úgy kívánják, akkor Visontán a harmadik blokkot annak megfelelően futtatják - vagy sem.

Van ebben logika, mert az MVM biztosan kalkulálható árumennyiséggel rendelkezik, az erőmű pedig számolhatott azzal, hogy a két blokkból elég bevétele lehet akkor is, ha egyet le kell állítani nagyjavításra - ráadásul akár évente egy blokknyi nagyjavítással mindez még tervezhetőbb működést tesz lehetővé. Csakhogy az 5 éve éppen mélyrepülésben lévő karbonpiaci árak drasztikus növekedésével nem kalkuláltak. Annyira nem volt benne ez a gondolkodásban, hogy az RWE -t ez valójában Németországban is nagyon meglepte.

Itt a vége
Nemhogy öt éve, tavalyelőtt sem látszódott még tisztán, hogy az európai szénerőművek ideje lejárt. Ahogyan késett a piacképes tisztaszén-technológia és ahogyan utat tört magának a szél- és napenergia-termelés a kontinensen, úgy vált távlatilag valószínűvé, hogy a karbon korszaknak lassan vége lesz. De a klímaválság hatására hozott politikai döntések katalizáló hatása mostanra nyilvánvalók.  A Napi.hu már tavaly novemberben megírta az ide vezető utakat, februárban azt, hogy a német kormány januárban ismertetett szén-exit határidejét (2038) miért és hogyan fogja a piac átírni; áprilisban, hogy a britek hogyan állnak át a teljesen szén-dioxid-mentes rendszerre; júliusban pedig azt, hogy Németországban hogyan vált politikai alaptézissé a karbonmentesség ígérete.

A kvótaárak elszabadulása az MVM számára is korlátot jelent, a Mátrai Erőművel újratárgyalás alá kerülő árképzés határairól egy, az árampiaci mozgást és az állami cég lehetőségeit jól ismerő forrás azt mondta:

"Akik ma alkudoznak, akik azt hiszik, hogy az MVM majd továbbra is megveszi a mátrai áramot, az nem lát jól az árampiacon. Ez pénzügyileg már nem megy"

Szerinte az időszak véget ért, hogy az MVM ilyen méretű veszteséges üzletnek mentőövet nyújtson. A hazai energetikában egyre világosabban kirajzolódik, hogy a befektetők megérezték és tapasztalják: lehet jól is keresni az energetikai beruházásokkal. Ez pedig erősíti az elköteleződésüket, hogy szét kell feszíteni az eddigi kereteket, és változtatni kell az állam eddigi beavatkozási politikáján.

Már korábban megmondták

Pedig a jelek szerint csupán a szén-dioxid-kvóta áremelkedése is elegendő ahhoz, hogy szakmai alapon megkérdőjelezhető legyen az erőmű korábbi működési rendje. Erről egyébként a MEKH hivatalosan is írt, amikor tavasszal a 2018-a villamosenergia-piaci folyamatokat foglalta össze. Azt írják, hogy "a növekvő CO2-árak mellett a Mátrai Erőmű termelési profilja is változott: egyre nagyobb különbség figyelhető meg a csúcs és völgyidőszaki termelés között", és hogy "a lignites blokkok esetében a kedvezőbb rendelkezésre állás mellett is csökkent a termelés". Számszerűen ez annyit tesz, hogy míg 2016-ban még 78,4 százalékos volt a lignites blokkok kihasználtsága, addig tavaly ez az arány már csak 68,8 százalékot mutatott.

A tavalyi évre jellemző szén-dioxid-kvóta árszintek mellett az erőmű már nem tudott eléggé jövedelmezően üzemelni ahhoz, hogy zsinórban termeljen, ami a gyakorlatban azt eredményezte, hogy az erőművet egyre inkább a csúcsidőszakban tekerték fel. Ekkor volt magasszintű a kihasználtsága, ami azonban azt is eredményezi, hogy gyorsabban használódnak el a berendezések.

Hasonló jelenséget korábban a szintén szenes tüzelésű Vértesi Erőmű produkált - közvetlenül azt megelőzően, hogy a tulajdonos MVM, amikor a Vértesi Erőmű Zrt. már havi egymilliárd forint veszteséget termelt, gazdaságtalan működtetésre hivatkozva leállította a blokkokat.

Kicsúsztak az időből

A párizsi klímacélokhoz makacsul ragaszkodni szándékozó Brüsszel a tagországokat jelenleg abba az irányba próbálja tolni, hogy azok mihamarabb zárják be a szenes erőműveiket. Erre - igaz, még nem hivatalosan, de - a magyar kormány részéről is mutatkozik némi szándék. Nemcsak azt érdemes visszaidézni, hogy tavaly novemberben Brüsszelben, egy bizottsági fórumon előadó Botos Barbara klímaügyi helyettes államtitkár 2020-as évekre karbonmentesíthető magyar energiaiparról tett említést, de azt is, hogy ezirányba mutatnak azok a minisztériumi (ITM) konzultációk is, mely a kvótapénzekhez kapcsolódó projektjavaslatairól szólnak.

Nagy a titkolózás, de a szándék világos: ha lehet, be kell árazni, meg kell egyezni a Mátrai Erőmű szenes blokkjainak kivezetéséről. Ha nem sikerül megegyezni, de a Mátrai Erőmű széntüzelő blokkjai nem maradnak üzemképesek, akkor akármennyire is azzal búcsúzott el Valaska József az erőműben dolgozóktól, hogy 2030-ig biztosítva látja a Mátra' jövőjét, sokkal hamarabb szétesik az egész visontai rendszer. Ma nem látszik, hogy mi tudna elég gyorsan a szén helyébe lépni Visontán.

Valószínűtlen az a korábbi ötlet, hogy  500 megawattos gázturbinás erőművé építik át az infrastruktúrát, ahogyan az sem reális, hogy belátható időn belül 200-460 MW napelemes kapacitás kerül a meddőhányókra - ahogyan azt korábban ígérték. Abban is csak az elméleti lehetőség látszik, hogy valamilyen energiatároló technológiára feszülhetne rá gyorsan a cég, mivel annak szintén brutális beruházási költségvonzatai lennének, márpedig jóval kisebb összegeket sem fektet be a tulajdonos az erőműbe.

Archiválásra felkészülni?
MTI Fotó, Komka Péter

Ráadásul mostanra - az utóbbi hónapok hibernáltságának is köszönhetően -  kicsúsztak abból az idősávból is, melyben a permanens erőművi működés még fenntartható maradt volna. Ha a szerkezetátalakításhoz szükséges pénz már most megvolna, a gázerőművi átépítés engedélyezése, a tervezés, az építkezés és a rendszerbe állítás akkor is 4-5 évnyi munkát jelentene. Márpedig a visontai blokkok a jelenlegi állapotokból kiindulva, 2024-ig nem húzzák ki.

Az utóbbi hónapokban az energiapiaci riválisok rákapcsoltak, a MET Zrt., az MVM és más szereplők is ambiciózus tervek megvalósításába kezdtek. Augusztus végén a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) adott zöld jelzést a Tiszai Erőmű kft. júniusban benyújtott bővítési kérelmére. Ennek lényege, hogy az erőmű I. és a IV. blokkját átépítik, a kazánokat lecserélik (2x345 MW névleges teljesítményű) gázturbinára, illetve hőhasznosító kazánokra. És még a a jelenlegi (225 MW-os) gőzturbinákat is felújítják. A beruházással Tiszaújvárosban a jelenlegi konvencionális erőművet egy korszerű kombinált ciklusú erőmű válthatja, ami az eddigi 900 MW (névleges, de ki nem használt) beépített teljesítményt teljes egészében hatékonyan kihasználható 998 MW-ra növelheti. Ez akár önmagában is eredményezheti azt, hogy a Mátrai Erőmű kiesik az MVM-nél a "megkerülhetetlen" státusból.

Az Opus Global Zrt. sajtóügynöksége alig egy hete győzelmi hírként közölte, hogy az E.On tortájából kiharapták a Titász Zrt.-t. Tették mindezt annak is köszönhetően, hogy a több mint 100 milliárd forintot érő hálózati cég bár korábban az RWE portfóliójába tartozott, a két német energiaóriás otthoni üzleti csereberéjének következményeként az RWE teljes magyarországi érdekeltsége az E.Onhoz került (amit viszont a brüsszeli versenyjogi hatóság csak azzal a feltétellel hagyott jóvá, ha az E.On bizonyos részeitől megszabadul). A MET-től alig három hónapja megszerzett másik energiahálózati pénzcsappal (a földgáz-infrastruktúrás Tigázzal) az Opus igen erős és komplex szereplőnek tűnik az energetikai szektorban. Azonban, ahogy egy iparági forrás mondta: ebben a portfólióban egy meggyöngülő, problémákkal terhelt Mátrai Erőmű komoly részvényárfolyami kockázatot jelent. Kivéve, ha annak 2030 előtti bezárását a kormány - mely a 2030-as klímatervének eddigi kudarcát is korrigálhatná - megfelelő ellenértéken tudja felajánlani-eladni Brüsszelnek. Ez is előkerülhetett azon a 24.hu által hivatkozott kemény hangú beszélgetésen, mely az Innovációs és Technológiai Minisztérium bürokratái és az erőmű emberei közt szeptember végén lezajlott.

HOZZÁSZÓLÁSOK