Miután feltehetően egy ukrán hadművelet keretében felrobbantották az Oroszországot és az általuk még 2014-ben annektált Krím-félszigetet összekötő Kercsi-híd egy részét, Vlagyimir Putyin orosz elnök hétfőn reggelre bosszúbombázást hajtott végre Kijev és egyéb fontosabb ukrajnai célpontok ellen is.

Volodimir Zelenszkij ukrán elnök szerint a rakétázás elsődleges célja az energiainfrastruktúra megrongálása volt, de Putyin dühében kifejezetten a civil lakosságnak is szánta a támadást, ezzel azonban nem elégedett meg. Jelenleg úgy néz ki az orosz elnök újabb csapaösszevonást rendelt el Fehéroroszország területén, melynek déli-határa szinte közvetlen az ukrán főváros felett húzódik.

Az orosz tankok már egyszer a megszállás elején kudarcot vallottak Kijev ellen. Akkor leginkább az amerikai Javelin tankelhárító rendszerek és az ukránok által használt drónokkal megtámogatott gerilla-hadviselés akadályozta meg az ostromot, másodjára azonban már feltehetően nem fogják alábecsülni őket az oroszok, és komolyan felkészülnek a főváros bevételére.

Váratlan zsákmány

Az ukrán hadsereg előnyeit eddig a komoly szakértelmet igénylő amerikai fegyverek jelentették, amik a háború indulása óta mintegy 6999 milliárd forint értékben érkeztek az országba. Miután azonban a nagy hatótávú HIMARS tüzérséggel annyira sikerült meglepni az oroszokat, hogy az ellentámadás a keleti határ túloldalára kényszerítette őket, az ukránok kezébe annyi tank került, amennyit fél év alatt nem kaptak meg nyugati szövetségeseiktől – derül ki a Wall Street Journal írásából. 

A számok a nyilvános források alapján dolgozó Oryxnak köszönhetők, akik csak az így közzétett felvételek alapján állítják, hogy az oroszok

  • 460 harckocsit (tankot),
  • 448 gyalogsági harcjárművet,
  • 195 páncélozott járművet,
  • 92 önjáró tüzérségi tarackot
  • és 44 rakétasorozat-vetőt hagytak az ukránok kezeiben a háború kezdete óta.

A legutolsó két tételen kívül ez mind több, amit a szövetségesek biztosítottak, ugyanis tankokat nagy számban például csak a lengyelek meg a csehek adtak, összesen mintegy 300 – eredetileg szovjet gyártmányú – felújított T-72-es formájában. Velük szemben az USA ez idáig arra törekedett, hogy védelmi és távolságtartó hadviselésre használható eszközöket biztosítson, amelyek természetüknél fogva kevesebb emberáldozattal járnak.

A nyugattól kapott fejlett fegyverekkel szemben azonban az orosz tankoknak az az előnye is megvan, hogy a hasonló gépeken felnőtt ukrán hadsereg, például a legnagyobb számban beszerzett BM-2 gyalogsági harckocsik használatát, sokkal nagyobb gyorsasággal tudja elsajátítani, így olyan tankok is vannak, amiket azonnal el tudtak kezdeni használni.

Mozgósítási verseny

Az így szerzett harci járművek egy részét természetesen el kell szállítani javíttatni, de a legtöbbet szinte azonnal hadrendbe tudták állítani. Ezeket az ukrán központi katonai irányítása listázza, és biztosítja ellátásukat.

A brit hírszerzés szerint a hátrahagyott tankok meghagyott jó állapota is csak egy újabb bizonyíték arra, mennyire felkészületlenül érte az oroszokat az ellentámadás, és az ő számaik szerint, mostanra az ukránok által harcba állított harckocsik legalább felét az oroszoktól megszerzett tankok teszik ki.

A zsákmányok mennyisége gyakorlatilag teljesen új képességekkel ruházza fel az ukrán csapatokat, akikhez gyakran külön embereket kell átdelegálni az újonnan szerzett fegyverek használatához. A „Kárpáti Szícs” névre hallgató gyalogsági osztag például továbbította a megszerzett tarackokat, de a tankokat megtartotta, és gyakorlatilag egy gépesített osztaggá fejlődtek egyszerű gyalogságból.

Azonban mivel a logika eddig azt diktálta, hogy a kisajátított fegyvereket az elfoglalt régiókban – tehát többnyire keleten – hasznosítsák, most újra a logisztikáé és a gyorsaságé lehet a főszerep, amiben eddig a NATO és az USA támogatása elegendőnek bizonyult a gyakorta stratégiát és célpontokat váltó orosz sereg ellen.