Az MNB a zökkenőmentes nyaralások támogatására pénzügyi fogyasztóvédelmi tematikus honlapot hozott létre.

Külföldi vásárlásoknál egyre többen döntenek a bankkártya használata mellett, azonban nem biztos, hogy minden ügyfél tudatosan használja azt. Figyelni kell például a készpénzfelvételnél vagy a dinamikus devizaátváltásnál is.

jegybank kampánya felhívja a figyelmet a tudatos bankkártyahasználatra, emellett gyakorlati tanácsokkal és hasznos tippekkel segíti a körültekintő utazástervezést. A Pénzügyi Navigátor honlapján összeállított tematikus tartalmakból, a közösségi médiában, a megyeszékhelyeken elérhető Pénzügyi Navigátor Tanácsadó irodákban, illetve az MNB Ügyfélszolgálatán is kaphatunk segítséget a témában.

Készpénz vagy bankkártya?

Külföldön a készpénzhez képest előnyösebb megoldás lehet a bankkártya, biztonságát tekintve (az átváltott valuta elveszhet, vagy megrongálódhat), illetve egyszerű használata miatt is, miközben azért kisebb összeget érdemes készpénzben is magunkkal vinni.

Utazás előtt bankkártyánk kapcsán célszerű megtenni néhány óvintézkedést:

 

  • Ha szükséges, érdemes felemeltetni a kártyánkon beállított költési limiteket vagy a napi lehetséges tranzakciók darabszámát is.
  • Hasznos lehet jelezni bankunk ügyfélszolgálatának, hogy a bankkártyánkat külföldön szeretnénk használni, nehogy az automatikus banki kockázatelemző rendszer szokatlan helyről érkező tranzakciónak minősítse azt.
  • Fontos tájékozódni utazásunk helyszínének kártyaelfogadási szokásairól, illetve a bankkártyaműveletekhez kapcsolódó átváltási árfolyamokról, egyéb költségekről, díjakról.
  • A legtöbb országban – hazánkhoz hasonlóan – a kártyás fizetés díjmentes, azonban a készpénzfelvételnek a hazainál általában magasabb a költsége.

 

Fizetésnél, készpénzfelvételnél a kártyatársaságok a külföldi kártyás ügyletek összegét először euróban vagy amerikai dollárban terhelik tovább a magyarországi hitelintézet felé, függetlenül attól, melyik országban fizettünk.

Ha a kártyához forintszámla kapcsolódik, akkor a hazai bank ezután egy előre meghatározott árfolyamon átváltja a kártyatársaság által küldött összeget forintra. (Ha tehát nem az USA-ban vagy az euróövezetben nyaralunk, akkor két átváltás is történhet.)

Az átváltási árfolyamokról a hazai hitelintézeteknek üzletszabályzataikban, hirdetményeikben előzetes tájékoztatást kell adni ügyfeleiknek, s a konkrét ügylet adatait is ellenőrizhetővé kell tenniük a számlakivonaton. A bankok az általuk alkalmazott árfolyamokról tájékoztatnak, a nemzetközi kártyatársasági elszámolásokhoz tartozó árfolyamokról a kártyatársaságok honlapján lehet információt kapni.

Mennyire éri meg helyben váltani?

Külföldi tranzakcióknál döntésünktől függően lehetőség van úgynevezett helyszíni átváltásra (dinamikus valutakonverzióra, DCC) is, ha a POS-terminál vagy ATM felkínál ilyet. Ez azt jelenti, hogy a vásárlást vagy készpénzfelvételt átlátható módon már a külföldi helyszínen forint alapon végezhetjük el (a tranzakcióval egyidejűleg látjuk a számlánkról levonandó fix forintösszeget).

Az Európai Gazdasági Térségben az ATM-en vagy POS terminálon DCC igénybevételével bonyolított kártyás fizetési műveleteknél a pénznemek közötti átváltás teljes díjáról az Európai Központi Bank legfrissebb euro devizaárfolyamához képest számított százalékos árrés formájában – a fizetési művelet kezdeményezése előtt az ATM-en és az értékesítés helyén (például a kasszánál vagy digitális formában a POS terminálon, illetve online vásárlás esetén a képernyőn) – is tájékoztatást kell kapnunk.

E szolgáltatás jellemzően többletköltséggel jár, mert a számított árfolyam kedvezőtlenebb a fogyasztónak, illetve az üzemeltetést végző külföldi szolgáltató is díjat számíthat fel.

A helyszíni átváltással kalkulált forintösszeget nem kötelező elfogadni: minden esetben dönthetünk úgy (s e választási lehetőséget a szolgáltatóknak az ATM vagy POS kijelzőjén is jól láthatóan meg kell jeleníteniük), hogy a vásárlás vagy készpénzfelvétel ellenértékét az adott ország helyi pénzében fizetjük ki.

Ekkor a tranzakció forintra átszámítása és bankszámlára terhelése a – jellemzően kedvezőbb árfolyamú – „hagyományos” kártyatársasági (például VISA, MasterCard) és banki átváltással történik.