"Ezt nagyon elszámolták! Nagy is volt a riadalom a háború hírére, mert ez nagyon nem volt benne a kormány energetikai elképzeléseiben"– mondta a Napi.hu-nak egy,  a magyar energetikai kérdésekről magas szinten tájékozott forrás. Véleménye szerint az orosz-ukrán háború és az arra adott európai válaszreakciók teljesen átrajzolják majd az eddigi energetikai kapcsolati térképet, felgyorsíthatják a változásokat, ugyanakkor rövid távon akár nagyon fájdalmassá is tehetik egy-egy ország mindennapi életét. 

Magyarország számára az jelenti a legnagyobb veszélyt, hogy az ország jelenlegi erős energiafüggéséhez most hozzáadódnak egyéb, részben eddig is látható, részben viszont korábban egyáltalán nem kalkulált kockázatok.

Kapcsolódó

Paks II.: van-e tovább?

Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke előtt tételekbe gyűlik az Oroszország elleni lehetséges szankciók hosszú sora. Ha nem azonnal, a csütörtök estére megerősített, Csernobil elfoglalásáról szóló hírek után e listán biztosan előkelő helyre íródott fel az orosz nukleáris ipar elleni fellépés szükségessége.

Az EU részéről logikus és végtelenül egyszerű vállalássá, illetve kitétellé érhet, hogy az unió területén ezentúl megtiltsa minden orosz nukleáris technológia behozatalát és alkalmazását, illetve az ehhez kapcsolódó cégek (beszállítók, bankok, építők) működését is.

Ezt a döntést gyorsan és fájdalommentesen meg lehet tenni. Sőt azok után, hogy péntek hajnalra az Európai Tanácsban megegyezés született arról, hogy számos új szankciót léptetnek érvénybe Oroszországgal szemben az energetikai, pénzügyi és szállítmányozási szektorban, inkább már az volna a meglepetés, ha ezt rövidesen nem jelentenék be. Ez a három szektor az olaj-, a gáz- és az atomiparra van szabva – és a nukleáris ipart illető tiltás valójában senkinek sem okoz fájdalmat. Kivéve a Paks II. projektet és Magyarországot.

Az olajjal, de főként a földgázzal szembeni részleges vagy teljes korlátozásában, tilalmában az EU-ban sokan nem érdekeltek, hiszen Európa jelenleg nem látszik, hogyan mondhatna le, mivel és hogyan válthatna az orosz gázról, az atomipar viszont csak nálunk "vert" tábort. Ahogyan az Átlátszó január végén megírta és levezette:  cseheknél most már đ a vrběticei lőszerraktár felrobbantása miatt – teljesen kizárt, hogy ha lesz is egyszer nukleáris erőművi bővítés-építkezés Dukovany és-vagy Temelin közelében, akkor azon a tenderen  a Roszatom egyáltalán indulhasson. A hat nagy és sok kicsi reaktorblokkról álmodozó lengyeleknél pedig az oroszok megjelenését eleve kizárták, és az amerikaiakkal barátkoznak.

Máshol nincs ilyen éles lőszer "csőre töltve": Emmanuel Macron francia elnök a választási kampánya részeként bejelentette ugyan, hogy 2035 után összesen hat új reaktort építenének meg a jelenleg futtatott 56 reaktor lassú kivezetése mellett, de a franciák biztosan saját technológiát építenek – már ha az EDF a Flamanville-i és a Hinlkey Point C beruházások végét túléli.  Atomerőmű-építésről a franciákon túl még két uniós tagországban esett szó mostanában: Hollandiában az új kabinet víziójába bekerült két atomerőmű majd, valamikori építése, Finnországban pedig – 13 évvel később és több mint háromszor annyi pénzből, mint ahogyan eredetileg tervezték –, decemberben megkezdte a tesztüzemét az Olkiluoto3 blokk, amely francia technológiát működtet.  

De Finnországban már egészen más a helyzet a folyamatban lévő (de hivatalos fogalmak szerint "építés alatt" még álló)  Hanhikivi-1-gyel, amely bár nem állami beruházás, de ettől még műszaki, technológiai és beruházói oldalról a Paks II. mintaprojektjeként tartják-tartották számon. Ugyanazt az 1200 megawattos (MW) orosz  reaktortípust tervezték bele, és ugyanúgy a Roszatom tudása és pénze áll az orosz beruházó mögött, mint Pakson. Emiatt fontos, hogy a Hanhikivi-1 mára gyakorlatilag indexre került.

Finnország már döntött

Az orosz háborús offenzíva még meg sem kezdődött, amikor Finnországban már azt pedzegették a Védelmi Minisztériumban, hogy a Roszatommal a háta mögött az országban új atomerőművet építeni szándékozó Fennovoima projektet energiaszuverenitási és védelmi-biztonsági szempontból alaposan ki kellene vizsgálni. A tavaly ősszel nyilvánosságra került kétkedő hangnem mostanra sokkal inkább tagadóra váltott, miután a napokban kiderült, hogy a többségi tulajdonnal rendelkező finn vállalati konglomerátumból elkezdtek kiugrálni a szereplők.

Az ügy azonban olyannyira "forró krumpli" lett, hogy miközben kedden még minden politikus elutasította az ügyben a megszólalást a közszolgálati Yle számára, az orosz támadás napján előbb Sauli Väinämö Niinistö, a konzervatív politikusból lett finn államelnök volt kénytelen élőben reagálni a kérdésre, majd tegnap a szociáldemokrata finn miniszterelnök is ebbe a helyzetbe került. Sanna Marin kormányfő azt közölte, hogy személyesen is támogatja az atomerőmű-projekt új kockázatelemzését. Azt, hogy ez pontosan mit is jelent a gyakorlatban, sokkal hamarabb kiderült, mint bárki is gondolta. Marin ugyan mindenféle konkrétumok nélkül közölte, hogy "a kulcs az, hogy teljes támogatást mutassunk Ukrajnának", de csütörtökön délután Mika Lintilä gazdasági miniszter már azt mondta:

nem látja annak lehetőségét, hogy miniszterként előmozdítsa projektet. Sőt miniszterként nem is terjeszti a kormány elé az engedélyezés ügyét.

A kijelentés súlyosságának érzékeltetéséhez talán érdemes a Hanhikivi-1 kapcsán tudni, hogy bár a projekt magáncégek üzleteként köttetett, ám az atomerőmű létesítési engedélyének kiadása nem csupán annyi, hogy a STUK (a finn atomenergia hivatal) kiadja az engedélyt - amit egyébként a Fennovioma éppen az oroszok felkészületlensége, illetve ezt kendőzetlenül világgá kürtölő STUK miatt vár 5 éve. Ha ugyanis a STUK kiadná az engedélyt, annak érvénybe lépéséhez az is szükséges, hogy a gazdasági minisztérium készítsen a projektről egy jelentést, amelyet a kormány elfogadás. Lintilä most azt közölte, hogy ha a Fennovoima túl is jut a hatósági procedúrán, a minisztérium nem viszi tovább az ügyet.

Majd csütörtök este 9 óra előtt, a brüsszeli EU-csúcsot követően Sanna Malin ismét a kamerák elé állt, és azt közölte: Finnország támogatja az Oroszország elleni erős EU-szankciókat.

[Update: Hivatalosan meg nem erősített brüsszeli forrásból úgy értesültünk, hogy a tegnap esti tanácskozáson nemcsak az orosz  technológiaexport kerülhetett be a tilalmi csomagba, hanem az import is. Ami sok más mellett azt jelentheti, hogy az EU-tagállamok nem importálhatnak Oroszországból nukleáris fűtőelemeket se. Ha a végleges szövegből nem kerül ki az importtilalom, akkor ez akár idővel Paks I. leállásához is vezethet. 

Az MVM Paks kommunikációjából évek óta nem hiányzik annak közlése, hogy az egyes reaktorok 15 hónapos termelési ciklusához szükséges üzemanyagból évekre elegendő mennyiséget halmoztak fel és raktároztak be az erőmű számára a zavartalan működés biztosítása érdekében.] 

Jön-e majd a gáz?

Ha egy hónapja beszéltünk volna erről, akkor amellett érveltem volna, hogy a hosszútávú gázszerződés a legjobb, amit a jelenlegi helyzetben a magyar energiarendszerben tenni lehetett – magyarázta lapunknak a név nélkül nyilatkozó szakember. Úgy véli, hogy a szeptemberben a magyar kormány által lekötött mennyiség is (évente 4,5 milliárd köbméter), az időtartam is (10 év, amely 5 évvel hosszabbítható) tolerálhatónak tűnt, mert évi 4,5 milliárd köbméterre még nagyon sokáig szükség lehet az országnak.

Jelenleg évente 8,5 milliárd köbméter Magyarország földgázigénye, ebből az orosz forráson kívül 1 milliárd köbméter kapacitást kötöttünk le a horvát Krk lng-lefejtőjén keresztül, Ausztria felől – az orosz gáz egy részének érkezésén túl – az európai gázpiachoz is van csatlakozás, létezik a magyar-szlovák interkonnektor, és Szerbia felől jön majd az orosz gáz több mint háromnegyede. Már ha jön, már ha jöhet.

A helyzet ugyanis most az - magyarázta a Napi.hu forrása, hogy

mára a hosszútávú gázszerződés lett a legnagyobb közvetlen kockázat a magyar energetikában.

 

Ha ugyanis az ukrajnai háborús helyzet oldódik is a fegyveres összecsapások végével, továbbra is kérdés marad, hogy az EU-ba lehet-e majd orosz gázt szállítani? Az amerikai diplomácia is megtámasztja hátulról, de – ahogyan az az utóbbi napokban az Egyesült Királyságban befagyasztott orosz oligarchavagyonok, illetve a németek által leállított Északi Áramlat 2 (ÉÁ2) protokoll is mutatja – a saját jól felfogott érdekei alapján is úgy látszik, hogy Európa most magától is beleáll a kemény szankciókba.  

Ennek nemcsak az a veszélye, hogy – ahogy az ÉÁ2 estében az oroszoknak fog nagyon fájni, hanem az is, hogy a válasz sem marad el. Ebben a – diplomáciai kötöttségek és koreográfiák alól lassan kikerülő – táncban azonban könnyebb kiesni a racionalitás rendező ereje alól is; vagyis az már reálisan is előkerülhet, hogy az európai szankciókra válaszul az  oroszok akarnak-e (és ha igen, mennyit, mikorra, mennyiért) gázt szállítani Európába.

Így már nem pusztán az ÉÁ2 megnyitásáról van szó, hanem arról is, hogy a NATO-tag Törökországon keresztül működik-e majd a Török Áramlat, és ha igen, akkor az eddig kifejezetten  oroszbarát politikát folytató Alekszandar Vucsics szerb elnöknek az orrára koppintanak-e majd Moszkvából, amiért gyorsan és harciasan beállt az európai oroszellenes diplomáciai kórusba.

Feltölteni - megfizetni

Ráadásul a magyarországi gáztározókban a szokásosnál lényegesen kevesebb lefejthető földgáz maradt. Ennek nem az amúgy enyhe tél a fő oka, sokkal inkább az, hogy a tározókból jelentős mennyiséget továbbítottak Szerbiába, jelenleg is Ukrajnába, illetve egy kormányrendelet alapján "kölcsönadták" a párnagáz egy jelentős részét.

Az energiahivatal ugyan kiadott egy, megnyugtatónak szánt közleményt arról, hogy a fűtési szezon végéig biztosan megoldható, hogy legyen elég földgáz lakossági fogyasztásra, de ebben egyrészt a folyamatosan nyitva lévő orosz gázcsap jelenti a biztosítékot, másrészt a probléma nem most, hanem majd a következő téli betárolásnál állhat elő.

Most derül ki, hogy a tározókból a betárolthoz képest jó áron eladogatott gázkészletek milyen következménnyel járnak majd. Mert a gáztározókat fel kell tölteni, és a jelenlegi helyzetben egyáltalán nem úgy állnak a piacok, hogy az extra drága gáz ára belátható időn belül normalizálódhatna. Ez akkor jelent majd igazán gondot, ha nem lesz (annyi és akkorra, mint ígérték) orosz gázutánpótlás.

Ha a hosszútávú szerződés teljesíthetetlenné válik, akkor pedig már nagy lesz a baj. Igaz az évi 4-4,3 milliárd köbméternyi lakossági gázszükségletet akár más forrásokból is össze lehetne kalapozni. A többi mennyiségről sem lehet csak úgy lemondani, mert az lehet, hogy a normál viszonyok között évi 1 milliárd köbméter gázt égető  Nitrogénművek földgázfogyasztása akár drasztikusan is korlátozható, de a gáztüzelésű erőművekre 1000-2000 MW közötti teljesítménysávban gyakorlatilag az év minden napján szükség van. 

És ennek kielégítésére hiába is érkezik Rotterdam lng-kikötőjébe sokkal több amerikai és a katari tanker, tesz még rá egy lapáttal a norvég gázkitermelés, vagy nyitják akár újra is a holland mezők korábban már lezárt részeit (plusz még a belföldi  2,5 milliárd köbméter körül billegő gázkitermelési mennyiség is növelhető lenne némileg), ha mindez összesen nem képes majd kiváltani, ha megszűnik az orosz gázimport. Ez óriási  európai probléma lehet, de ha így alakulna, ennek árát és felárát Magyarországon is meg kell majd fizetni.

Az Ukrajnával kapcsolatos fejleményeket ezen a linken követheti.